Uzsoki András: Adalékok az aranymosás történetéhez és technikájához (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 31., Rudabánya, 2004)

Aranymosás Közép-Európában - A rajnai aranymosás

Aranymosás Közép-Európában Az aranymosás Európa szinte valamennyi részén kimutatható. Kiemelkedő fontosságú volt Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban, a Balkánon, s különösen a Kárpát-medencében, ezen belül is elsősorban Erdélyben. Sőt még Skandináviában, Norvégia, Svédország és Finnország területén is folyt aranymosás egészen a legutóbbi időkig. Mint már említettem, e munka keretében kénytelenek vagyunk csak a Duna és a Rajna vidékére korlátozni témánk tárgyalását. A rajnai aranymosás A Rajna mentén folyó aranymosásról a 11-12. század fordulóján élt kiváló tudós, Theophilus Presbiter tudósít legkorábban a Schedula diversarium artium című munkájában. A Rajna aranytartalmú fövényét fatáblákra szórják, majd ezt vízzel öntözgetik, mely a homokot tovasodorja, az arany pedig visszamarad. Ezt egy edénybe összegyűjtik, majd higanyt öntenek hozzá, s kézzel öszszekeverik, míg foncsort nem alkot, melyből a higanyt vásznon át szűrik, préselik ki, s a visszamaradt aranyat olvasztótégelyekbe teszik. Theophilus leírása az első, mely az aranymosás művelete mellett az arany kémiai feltárásának technológiáját is ismerteti. Ha ezt összehasonlítjuk a dunai aranymosók munkamódszerével, akkor meglepő azonosságokat vehetünk észre a két nagy folyó mentén az ősi mesterség szakmai fogásaiban. Ezért is tartom indokoltnak a rajnai és a dunai aranymosásra leszűkíteni a témát e tanulmány keretei között.