Münnich Adolf: A felső-magyarországi bányapolgárság története (1895) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 30., Rudabánya, 2003)

4i előlegek miatt felelősségre vonja; továbbá intézkedik az özvegyek nyugdija és a bányap. adósságok felől és megengedi az érczszállitókliogy a mazsolásnál, kémléknél, zúzásnál és kisebbítéseknél jelen lehetnek s hogy aprított kémléket is követelhetnek. — A sztraczenai hutában ismét megindítják az üzemet. -— A kir. szomoluoki tárcsa-tűzhelyet átengedik használatra azoknak a bányapolgároknak, kik maguk olvasztanak. Egy bányapolgársági küldöttség kihallga- 1783. tást nyer Ő felségénél, József császárnál és J

u,,us ' átnyújt Szomoluokon ennek egy a bányapolgárság sérelmeit feltüntető kérvényt, — mely a magas udvari kamarának egy 1783. évi deczember 2-ról szóló decretuma által nyert elintézést és pedig: A kincstár és a bányapolgárság között fenálló kölcsönös követeléseket beszünteti a leirat, elrendeli az érczeknek kifizetését 6 hét alatt, megengedi a bányapolgároknak, hogy necsak maguk végezhessék az olvasztást, hanem hogy az érczeket másoknak is eladhassák ; az ellenőröket jóváhagyja; az 1776-1779 évi ezüst pótlék fejében a bányapolgároknak 14226 frt 21 kr. kifizetendő; olvasztási pótlékot nem engedélyez ; az uj beváltási rendszert helyben hagyja, a congregatiókat beszünteti és elrendeli, hogy ezek helyett képviselők küldessenek a főbányahivatalhoz. 1784. évi június hó 28-án a bányapolgár- 1784. ság egy nyilatkozatot terjeszt fel a főbányahivatalhoz, mely a saját és más bányap. hutákban való olvasztásra vonatkozik; kérdést intéz