Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)
A csille megjelenése
és kerekeket úgy illesztik egymáshoz, hogy a rákászok nem tudnak felborulni, vagy a kocsipályákról letérni; egy gyerek is képes azokat továbbvinni, amint ez olykor csille segítségével történik. Egy-egy zúzóműhöz hetenkint 3-400 ilyen teli rákászt szállítanak; mindegyik rákászban 400font érc fér el. " Mint látható, itt egy nagyobb és nagynak is nevezett csilléről van szó, ami egyébként ismert volt már aló. században is. Ernst főherceg 1578. okt. 23-án kiadott rendeletéből való a következő adat: „A körmöczi tisztviselők javaslatot tettek, hogy a nagy mennyiségű zúzóércz elszállítására a bányában fapályán járó nagy csilléket (Riesen) alkalmaztassanak, és meg is engedtetett nekik, hogy az új tárnát e célra alakítsák. De mivel ez volt a nagy csillékkel tett első kísérlet, a főherceg nem bízott benne föltétlenül, és utasította biztosait, hogy vizsgálják meg, vajon teljesül-e a tisztek állítása, hogy száz fuvar (fuder) mellett há72 romfrtfog megtakaríttatni?" Ennek a szállítóeszköznek a nevét többféleképpen is értelmezhetjük. Az egyik megoldás, hogy szó szerint nagyot, hatalmasat jelent, hiszen ez a szállítóeszköz a legnagyobb fajta csille volt. Pech Antal azonban feltételezi, hogy Adam Riese német bányatiszt volt e csilléknek a feltalálója. Ezt a csilletípust azután feltalálójáról Riesennek nevezték el, s idővel már csak ezen a néven emlegették. Adam Riese egyébkén híres és kiváló matematikusként is nevet szerzett magának, és két aritmetikát kiadott. Ha ez igaz, akkor is valószínű, hogy a feltaláló neve idővel feledésbe merült, és az utódok - mint például Delius - a szó alapértelmezéséből indultak ki. A „riesen" lényege, hogy a csillénél jóval nagyobb méretű szállítóeszköz volt, mely bükkfapallóból készített vágányszerü pályákon haladt. Hogy a pályákon megmaradhasson, négy vízszintes kerékgörgője mellett egyegy függőlegeset is felszereltek, mely belülről rögzítette a vágányon a kocsit.
