Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

Szintes szállítás a csille megjelenése előtt, később mellette kiegészítő tevékenységként

gazdagságot egyaránt megjelenítik. A figura jobbjában egy amorf tárgyat, bányája gazdagságának és szerencséjének bizonyítékát emel magasba. Ezt a mutatványércet, korabeli német nyelven „Handstain", „Handstufe", a bányaáldás szimbólumaként több helyen ábrázolják más műalkotásokon is. A későbbiekben ebből keletkezett a Handstein mint műtárgytípus. A sikeres bányatulajdonos a szokványos szerencsekerék királyának helyén ül, hiszen a bányász számára a szerencse és boldogság csúcsát ez az állapot jelentette. A hozzátartozó felirat: „Segen und gedeyen / erfreut" azaz „Áldás és siker boldogít". Ez a figura kétségkívül a szerencsés bányászt jeleníti meg, s nem véletlen, hogy a jólét és a siker attribútumait az ölébe fektetett ércteknőben tartja. Hiszen ennek a jólétnek a forrása a bánya termékeiből fakadt. Afreibergi bányász társláda egyik jelképe is az ezüstből készített ércteknő volt (6. kép).

14 1709-ben készült, és mérete közelíti az Agricola által megadottakat (55x23 cm), de annál jóval hosszúkásabb, nyújtott formát mutat. Ez azt jelenti, hogy természetes nagyságban készült, hiszen az ércteknő mérete nem volt szabványos, kisebb eltérések előfordulhattak. Alakja és mérete szerint is több változatban fordult elő. Selmecbányán is létezett a hosszúkásabb nyújtott forma. Ezt a típust megtaláljuk az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében levő, Selmecbányán készült 6. kép