Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

Szintes szállítás a csille megjelenése előtt, később mellette kiegészítő tevékenységként

1. kép nem jelöli meg annak a szerepét. Faller Jenő szerint a kisebb ércteknőben a dús érceket szállították, a nagyobban pedig a próbavételhez szükséges anyagot készletezték.

9 Ez az indoklás elfogadható, más források azonban ennek a nagyobb méretű teknőnek az általános használatát nem támasztják alá. Nyilvánvaló, hogy a nagyobb méretű teknő igénybe vétele a több évszázadon keresztül, egészen a 20. század elejéig alkalmazott kisebbhez képest csak provizórikus lehetett. Az ércteknőt a néhány évtizede még a vásárokon rendre megjelenő fateknőkhöz hasonlóan szálúval és szekercével egy fatörzsből faragták. A bányateknőt többnyire nem nyárfából, hanem valamilyen keményebb fafajtából, pl. tölgyből készítették, hiszen az érctörmeléken húzva a lágy faanyag nagyon hamar elkopott volna. Előfordult persze a puhafa ércteknő is, hiszen az elmúlt korokban olcsó volt a kézimunka és bőséges az alapanyag. A bányateknő kötéllel húzott változatát a Kuttenbergi Graduate

10 15. század végéről szár-