Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

Szintes szállítás a csille megjelenése előtt, később mellette kiegészítő tevékenységként

2. kép mazó ábrázolásain jól megfigyelhetjük (2. kép). Az ércteknők fogó részébe lyukat fúrtak és rajta kötelet fűztek át. A kötél végét kezükbe fogták, és négykézláb mászva ezzel húzták maguk után a teknőt, miközben a kötél így a lábuk közt húzódott. Ez a módszer bizonyára a kis keresztmetszetű vágatokban és üregekben volt csak nélkülözhetetlen. Nagyobb keresztmetszetű vágatokban erre nyílván nem volt szükség, és álló helyzetben is húzhatták a kötelet. Természetesen a bányateknőt kötélhurokkal nyakba is akaszthatták, mint azt Agricola ábráján is szemléltette. Ebben az esetben az ércteknő oldalain a kötél számára kis bevágásokat alkalmaztak. A nyakba akasztásra bizonyára csak nagyobb üregekben, esetleg a felszínen került sor. Egyszerűbb és elterjedtebb lehetett azonban a vállra emelt bányateknőben történő érchordás (3. kép).

11 Ennek a módszernek a teknő hosszúkás mérete és kialakítása nagyon megfelelt. A vállán ércteknőben gazdag ércet tartó bányász a figurális ábrázolásokban gyakori, és a bányaáldás szim-