Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

Szintes szállítás a csille megjelenése előtt, később mellette kiegészítő tevékenységként

A szállítás természetesen egyidős a bányászkodással, a bányákban való termeléssel. Ez a munkafolyamat alapvetően két részre osztható: a szintes vagy vágatszállításra és a függőleges vagy aknaszállításra. Jelen munkámban csak az előbbivel foglalkozom. Szintes szállítás a csille megjelenése előtt, később mellette kiegészítő tevékenységként Az őskortól ismertek az emberi erőt hasznosító szállítási módszerek. A legrégibb időkben az az eszköz, amiben összegyűjtötték a termeivényt, egyszersmind szállításra is szolgált, így a bőrzsákok már a hallstatti sóbányából előkerültek, az antik bányászat ábrázolásaiból pedig a kosarat ismerjük, amit nyilván használtak a későbbi korokban is. A Kárpát-medencében azonban ilyen eszközök a honfoglalás előtti korból egyelőre nem bukkantak fel. A magyar középkor korai szakaszából szintén nem találtunk hasonlókat. Az ebből az időszakból fennmaradt bányászszerszámok azonban feltételezik meglétüket. A földalatti, másképpen mélyszinti bányászat ekkor még csak a kis mennyiségben is nagy értéket képviselő anyagok esetében volt kifizetődő. így ennek a technikának a használata a nemesércbányászatban már a 11-12. században, a színesérceknél a 13-14. században, míg a vasbányászatban csak a 15. századtól kezdődik. A telérek követése és a kézi fejtés munkájának nehézsége miatt pedig a lehető legkisebb keresztmetszetű vágatokat hajtották. Ezekhez a méretekhez kellett alkalmazkodnia a teljes eszköztárnak is. Amikor tehát a felszínen alkalmazott eszközök a földalatti bányászatban