Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

Szintes szállítás a csille megjelenése előtt, később mellette kiegészítő tevékenységként

19. kép telével, amelyek hengeresek, hogy a lyukakban foroghassanak. Ezt a földdel vagy kőzettel megtöltött talicskát a munkás kitolja és üresen visszatolja. Van a bányászoknak még egy, az előbbinél nagyobb talicskájuk. Ezt azok használják, akik az odavezetett patak vizében a földdel kevert ónércet mossák. Ennek a talicskának az elülső keresztdeszkája magasabb, hogy a belerakott föld ki ne hulljék."

112 A talicska viszonylag nagy átmérőjű, küllős kereke lehetővé tette, hogy az egyenetlenebb felületen is tolhassák, s a teher egy része sem a munkás karjára, hanem a talicska tengelyére nehezedett. Érdekes még a kerékagy nélküli, tengellyel együtt forgó kerék leírása. A részletes ismertetésből arra kell következtetnünk, hogy Agricola korában nagyon is lényeges szállítóeszköznek minősült a talicska. Nyilván a már ismertetett tulajdonságai és kis helyigénye tették alkalmassá a földalatti bányamunkára, s