Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

Szintes szállítás a csille megjelenése előtt, később mellette kiegészítő tevékenységként

ezért használták egészen a 20. századig. A még kiépítetlen bányavágatok elkészítésekor, rövid szállítási távon, előkészítetlen talajon hasznosnak bizonyult abban az időben is, amikor a valódi bányaszállítás már alaposan túlhaladta. A talicskának különböző elnevezéseit ismerjük. A bányatanok általában a „targonca" megjelölést használják. Ez a mai magyar nyelvben nem elég egyértelmű kifejezés. Jelölhet ugyanis egy-, illetve kétkerekes változatot is. A bányászatban azonban „leginkább egykerekű targonczák használtatnak" A legtöbb bányatanban - Agricola, Delius, Liszkay stb. - annyira egyértelműnek veszik az egykerekes targonca, azaz talicska használatát, hogy meg sem említik a kétkerekes változat létét. Ezért inkább a talicska elnevezést alkalmazzuk, mert az egyértelműen az egykerekes változatot jelenti, míg a kétkerekes sokkal ritkább - változatot az ugyancsak egyértelmű taliga névvel jelöljük. A különböző bányatanokban Agricolától kezdve leírják, s németül a Schubkarren, Laufkarren, de leginkább a Laufbahre kifejezéssel illetik. Ez utóbbi szállítóeszköz-elnevezésből származott azután a 17. század első felében egy, az érc mennyiségének mérésére szolgáló - kifejezetten csak a bányászatban használatos - mértékegység, a „par" vagy „pár". Besztercebányán a 17. század első felében a pár = 2,3 mázsa = 276 font.

34 Az alsó-magyarországi és felső-magyarországi rézbányáknál egyaránt használt mértékegység volt a 17. század első felében. Minthogy a 120 fontos bányavárosi mázsa nagyágát mai mértékegységben különböző szerzők eltérően számítják, 58,9 kilogrammtól

35 61,57 kilogrammig,

36 így a pár nagyjából 138-140 kilogrammal volt egyenlő. A par mint mértékegység Pech adataiban általában mint „parn" jelenik meg. Ez nyilván az eredeti okmányok korabeli német többes számának visszatükröződését jelenti. A „pár" egyszersmind - főleg magyar nyelvi környezetben - a bányásztalicska neve is volt. Nemcsak az alsómagyarországi bányavidéken ismerték azonban, hanem az or-