Szemán Attila: Szintes szállítás a magyarországi ércbányászatban a kezdetektől a 19. század derekáig (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 27., Rudabánya, 2003)

Szintes szállítás a csille megjelenése előtt, később mellette kiegészítő tevékenységként

14. kép (14. kép). A rúdra húzott fülű edényekben, vagy közvetlenül a rudakra helyezve bizonyára már a középkor előtt és szinte a jelenkorig szállítottak anyagot a bányákban. Litschauer külön tárgyalja a „csúsztató szállítást", s valóban külön típusnak is tekinthető a módszer.

27 Ebbe a csoportba tartozik a már leírt, kötélen húzott kuttenbergi ércteknő, amely egyúttal jól mutatja a csúsztató szállítás bizonyos körülmények közötti fontosságát. A szűk vágatokban ugyanis másként aligha lehetett volna négykézláb mászva továbbjuttatni a bányateknőket. A későbbi századokból sem ismeretlen a kötéllel vontatott bányateknő, mint azt egy tiroli metszeten is láthatjuk (15. kép). Grimm 1839-ben még külön névvel említi ezt a típust: „Schlepptrog", azaz csúsztatott éretek29 nő. Litschauer tud különböző, szántalpakon húzott edényekről, s Faller Jenő is megemlékezik ilyen eszközről. A Kuttenbergi Graduale földalatti ábrázolásán kötélszerű anyagból font szállítóeszközöket is láthatunk (16. kép). A felszínen ábrázolt ércvásárban ezeket fülüknél fogva és maguk után húzva is szállítják bennük az ércet 15. kép