Szojka Gyula: A természet a néphitben, tekintettel a dobsinai babonákra és népmondákra (1884) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 26., Rudabánya, 2002)

Hölgyeim! uraim! Uti társaságunkkal Dobsinára érve, programmunk azon Ígérete, a mely szerint itt felolvasás tartondó, beváltásra vár. Beváltásának kellemes kötelessége engem illet, ezen város szülöttjét. Tusakodtam magammal, hogy vájjon miről beszéljek. Arról-e, a miről tudós collegáim értekeztek Miskolczon és Rosnyón, a vasgyártásról, a papírgyártás történetéről vagy más ipari és kereskedelmi szakkérdésekről ? Ügy vélekedtem, hogy jobb és érdekesebb, hogyha ezekről szakemberek előtt szólnak a szakemberek, Avagy az erdészet és a bányászat egyes helyi érdekű kérdéseit fejtegessem ? Csak nem hozok baglyot Athénébe, Hisz ezekben, uraim, ezen kérdéseknek gyakorlati megoldásán épen önök fáradva fáradoznak. Igen, ha módot tudnék arra, hogyan kelljen ezen földnek — Dobsina földjének — kincseit, a melyek nem kalászáldásban, hanem a föld gyomrából napfényre hozott érczekben állanak, tízszeresen értékesíteni a város és lakói javára, akkor erről beszélni kötelességem volna. De ez oly probléma, a melyet egyes ember okoskodásai meg nem oldhatnak. Vagy talán társadalmi és politikai kérdéseket fejtegessek ? Ebben meg ugyi^ benne vagyunk nyakig. Untig feszegetik a hírlapok. Aristokrata, demokrata, agrárius, reactionnarius, sémita, antisemita, socialista, nihilista, anarchista, nationalista, spiritista, conservativ, liberális, radicalis, clericalis, feudális és