Szojka Gyula: A természet a néphitben, tekintettel a dobsinai babonákra és népmondákra (1884) (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi Füzetek 26., Rudabánya, 2002)
szorkányok varázsát. A gyermek, a kit egyszer megcsókoltak, láthatja őket, szintúgy az is, a kinek talismant adtak vagy a ki vasárnapon született. A jó tündérek megajándékozzák a gyermekeket erénynyel, szépséggel, gazdagsággal és minden egyéb földi jóval, a gonosz tündérek mindenféle testi lelki nyavalyával és v kora halállal. — Ma már ők is bujdosnak. Az ö cultusokat a boldogságos Szüz-Mária cultusa kezdi kiszorítani, teljesen ki is szorította a katholikus országokban, a hol Mária istenanyja lép a monda pogány hősnői és istennői helyébe. A nép most neki tulajdonítja azon csodákat, a melyeket előbb amazoknak tulajdonított. Sok nép hitében a tündérek egybeolvadtak a fák nemtőivel, a hableányokkal, az erdei manókkal, sőt a boszorkányokkal. A boszorkányok különben is a boszorkánymesterekkel, az ezermesterekkel és a mindkélnemü varázsotokkal együtt a démonok első két osztálya mellé külön osztály gyanánt sorozhatok, bár ők inkább démonok által megszállott vagy démonokkal szövetkezett emberi lények semmint tulajdonképeni démonok. A néphitben felette nagy a szerepök. Varázslója, ezermestere és boszorkánya majd minden vidéknek volt vagy van még ma is. A népregékben való szerepükről nem is szólok. A néphit ezen alakjai közül tagadhatatlanul legmélyebb gyökeret vertek a néptudatban a boszorkányok. Sötét alakok és mégis csillageredetüek. Titokzatos működésök, levegőben való röpülésök és éjjeli gyülekezésök magas hegyeken határozottan a csillagokra és a csillagseregnek éjjeli megjelenésére vall. Természetükről felesleges szólanom. Teljesen fölment ez akii a boszorkányokról szóló babonák általánosan ösmert volta. Az emberi művelődés történetében örök időkre szóló gyászos emléket állítottak nekik azon számnélküli, boszorkánypörök, a melyek annyi véráldozatot vontak maguk után. Sötét korban élő fanatikus népek fanatikus papjai és bírái embertelen kínokkal kínoztak nagy-
