Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
Nekem a nagyanyám mesélte, hogy volt a vidékünkön egy apró bányamanó. A bányászok féltek is tőle, de soha nem bántott senkit. A ruhája olyan volt, mint a régi bányászoké. Igen picike volt. Szeretett volna nagyobb lenni. Valaki azt javasolta neki, hogy kékarany és markazit keverékéből tegyen minden reggel a kávéjába egy kanállal. Úgy is volt. Attól kezdve elkezdett növekedni és egyre hatalmasabb lett. Eleinte hason csúszkált a szűk vágatokban, de azután így sem fért el bennük. Ezért elbujdosott a vidékről a Kárpátok felé. Azóta nem is láttak nálunk bányamanót. 344 (Rudabánya) 142. Találkozik az öreg bányász lenn a bányában a bergmannal és kérdi tőle: - Öreg! Igaz, hogy nálatok egy pillanat ezer év? - Igaz - feleli a bergman. — És az is igaz, hogy nálatok egy forint ezer forint? -Igaz. Mire a bányász: — Hát, akkor adj nekem egy forintot! A válasz a következő: - Várj egy pillanatig! 345 (Kisterenye) 3.6.3. Tündér 143. A selmeci Pacherstollen aknáról a rege (gy. 65): hogy szép tündér leányok fejér ruhában jártak egykor a bányába, s majd ez, majd más bányász pillantá meg őket, mikép meztelen lábbal, a nedves olykor jeges földön táncolának; de addig dús áldás is volt az aknában, a hever nem szorult nyomorult bérére, s csupán az aranypor, melyet naponként ruhájából kivert, dússá tevé őt; az akna viszhangzott a szerencsések örömdala és vendégeskedéseitől. Egy nap ittasan azon gondolatra jöttek, hogy a táncoló tündéreknek cipőt vesznek, nehogy meztelen lábuk fázzék; de mióta a veres cipót oda tették, nem jöttek meg többé a tündérek, s az óta nincs is áldás az aknán, azok más, a Mihály-aknába költöztek, de innét is hasonló tett űzte ki őket. 346 (Selmecbánya) 144. Dolgozott a bánya legmélyén egy fiatal vájárfíú. Nem volt senkije. Mindig éhes volt és rongyosan járt dolgozni, pedig nagyon szorgalmasan dolgozott munkahelyén, mégsem tudott sokat keresni. Társai is otthagyták azt a munkahelyet, mivel nagyon kemény volt a szénfal. Tehát egyedül dolgozott a vájár.
