Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)

Válogatás a magyarországi bányászmondákból

- Adj egy kis vizet! — kérte a bányamanó —, nagy szomjúság gyötör, mert vagy száz éve nem ittam. A vájár korsajában már igen lötyögött a víz, és azt gondolta, neki is szűken futja reggelig. Ezért így szólt: - Nekem is alig van már vizem, ha neked adom, én fogok szomjazni. Menj ki a csordakútra, ott ihatsz. A kis emberke még kétszer megismételte kérését. A hever azonban hajthataüan maradt. Erre aztán méregbe gurult a bányamanó és ordítani kezdett: - Sajnálod tőlem, kutyafajzat?! Kevés a vized? Majd adok én neked annyit, hogy bele is fúlsz! Azzal eltűnt, épp olyan hirtelen, ahogy jött. A bányász nekilátott a fejtésnek, de amikor belevágta csákányát a sziklába, eltörött a hegye. Keresett egy másik szerszámot, de amikor visszatért az orthoz, látta, hogy az ezüsttelér teljesen eltűnt a sakta egész hosszában. Dühösen vágta a csákányt a sarokba, de olyan erővel, hogy a hegye beleszaladt a kőzetbe. Hátára vette a szállító bőriszákot és bosszúsan indult a tárószáda felé. Alig lépett néhányat, valami surrogás hangja ütötte meg a fülét. Visszanézett, és látta, hogy a csákány hegye nyomán buzogva tör elő a bányavíz, majd a főtéről is zuhogni kezdett. Rémülten futott kifelé és még azon az éjszakán elpucolt a bányavidékről, valahova észak felé. Másnap reggel a bányászok nem tudtak bemenni a táróba, a bányavíz térdig érő patakban zuhogott ki a tárószádán. A vájárok más bányákban kerestek munkát. Nemsokára az egész táró beomlott. A régi tárószáda helyén azonban bőven buzog a víz azóta is. A régi bányászok Csurgónak nevezték el a bő forrás környékét, s ez a neve ma is.

315 (Rudabánya) 113. 200-300 év előtt roppant sok volt a bányákban az arany. Ezért a bányabirtokosok egy napon összeállottak s a bányában aranygolyókkal tekéztek. Azonban ezt nemsokára megunták s más játékról gondolkoztak. Szombat volt s éjfél elmúlt. A bányában már csak azért is meg kellett volna szüntetni a munkát, mert benn voltak a vasárnapban. De az urak csak folytatták játékukat s tovább dolgoztatták munkásaikat. Nemsokára egy kis emberke jelent meg térdig érő szakállal s intette az urakat, hogy hagyjanak fel a játékkal. De azok nem hajtottak a beszédre s előhívtak egy ott levő csille-toló asszonyt. Három aranygolyót ígértek neki, ha ezért fiát eladja. Az rá állván az alkura, a szegény fiúnak fejét levágták s azzal kezdtek tekézni. Erre roppant dörgés támadt a bányában, a sziklák összeomlottak, a réseken roppant mennyiségű viz zuhogott be, mely hírmondónak egy bányászt kimosott, a többi mind ott veszett. Ettől fogva az arany mindinkább kivesz a bányákból, ugy hogy ma már csak itt-ott találnak egy keveset.

316 (Körmöcbánya) 114. Körmöcbányán egy kastélyban élt a fekete gróf, akit öltözetéről neveztek igy. Két elárvult rokonát, Ilonát és fivérét, magához fogadta. Az utóbbi Mátyás király udvarába került.