Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)

Válogatás a magyarországi bányászmondákból

Mikor a fekete gróf felesége meghalt, a gróf unokanővérét, Irént hivta meg a kastélyba, aki Ilonát kiutasította. Egyszer, séta közben a gróf meglátta Ilonát rongyosan, szegényen és sorsa felől kihallgatta. De nem hitt neki és sajátkezűleg levetette a mélységbe. A leány egy bányába esett, ahol gazdag aranyerek voltak; ez volt a bányarém birodalma. A szellem megjelent neki és megmutatta az utat, amelyen keresztül a szüleitől rá maradt kastélyba juthatott. A fekete grófot elérte a büntetés. Mikor a bánya ércet nem termett, rákényszeritette a munkásokat a dologra, majd maga is leszállt a bányába és a bejáratot kővel elhengerítette, hogy a bányászok kénytelenek legyenek dolgozni. O is a bányarém birodalmába tévedt, mire ez megjelent, a követ elhengerítette, a grófot megátkozta, mire ez várával együtt megsemmisült.

317 (Körmöcbánya) 115. Breznóbánya nyugati oldalán van egy völgy, melyben hajdan gazdag arany- és ezüstbányák voltak. Ma a völgy legnagyobb része mocsaras s Braniszkónak hívják. Hajdan azonban nem ilyen volt, hanem szép, kies és sok munkás dolgozott a hegyekben. Akkor annyi volt az arany, hogy nem is kellett ásni, hanem egyszerűen letördelték a kiálló, lelógó nagy csapokat. Ez időben a bányászok hetenkint dolgoztak egy huzamban a bányában, s eleséget is vittek magokkal, mit rendesen egy-egy szögletben helyeztek el. Azonban többször megtörtént, hog)' valaki kenyeröket megette s éhen kellett tovább dolgozniok. Egyszer hát lesbe állottak, hogy a tolvajt kézrekerítsék. Jött is egy félig meztelen asszony, kit haragjokban agyonütöttek. Pedig az a bányarém felesége volt. Olyan nagy emlői voltak, hogy a balt a jobb, a jobbat a bal vállára vetve, kis vörös nadrágos, vörös sipkás gyerekei utána szaladgáltak s ugv szoptak. Ösz szakállú férjét is többször látták a bányászok, ki jobb kezében arany-csákányt szokott hordani. A mint az asszonyt agyonverték, eltemették egy sötét helyen. Az öreg bányarém sokáig kereste kedves feleségét. Harmadnapra, mikor a bányászok újra munkához fogtak, az arany mindinkább fogyni kezdett, míg utoljára egészen kiveszett. Ekkor nagy zörgés támadt, a bánya falai összeroskadtak s valamennyi bányász odaveszett. Ezen a helyen aztán mocsarak keletkeztek, s fölöttök vörös lángok lobognak. A lobogó lángok után futók mind a vízbe fúlnak. Ig)' mentek tönkre a hires aranybányák, azóta hiában keresnek aranyat. A völgy is félelmessé lett, mert még évekig hallatszott az öreg bányarém sírása, a mint a föld alul kiabálja: Runa! Runa! hol vagy? gyermekeid sírnak.

318 (Breznóbánya) 116. Ëmentek a bányászok a bányába. Mikó beértek a bányába, leűtek övögetni. Hát, ahogy övögetnek, övögetnek, eccörre csak odaáll egy picike embör. Alig fél méter magas. Nagy szakálla vót, a térdéig ért. - Mit csinátok bányászok? - Övögetünk. - És aztán mit akartok? - Hát, kiszeggyük a szenet, ami itt van benn. - De ne báncsátok ti aszt a szenet, mer ez a szén a mienké, de ha bántyátok, rátok szakad a bánya.