Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
Hát, persze mikor műszakra jött, jött egy öreg töpörtüs kis ember. Ez volt az a bergmánli. Ez szólt neki, hogy: - Légy szíves minden nap reggel hozzál nekem egy zsömlét és egy deci pálinkát. Hát, persze elhozta neki minden nap reggel egy zsömlét és egy deci pálinkát. A kis bergmanli megitta és megint csak eltűnt. Mikor az a szegényember nem dógozott ottan, akkor ők dógoztak ott és haladt a munka előre. Hát, jött a fizetés, hát nagyon sok pénzt kerestek, az öregnek a lelkiismeret nem hagyta békivel, hogy a fele pénzt viszi annak a bergmánlinak. Elvitte a felit, hát maratt egy krajcár, amit nem lehetett megosztani. Az öreg (hát most hogyan osszuk meg a krajcárt, akkor még nem voltak fillérek), egy krajcáros volt, fogta a furuját és felibe vágta azt az egy krajcárt és azt adta a bergmánlinak, a másikat maga (tartotta meg). Azt mondta a bergmanli: — Mivel, hogy nagyon őszinte vagy, itt van az egész pénz, ezt is visszaadom neked és segíts a gyerekeiden. Hát, ezt az öregektű hallottam, ezt a mesét. 304 (Borbálatelep) 102. Volt egy szegény ember; mindig panaszkodott, hogy nem tud keresni, a munkahelye rossz, nem tud keresni. Aztán ahogy sopánkodik, egyszer csak odaáll elé a törpe: - Na - azt mondja - szegény ember, látom - azt mondja - hogy nem tudsz keresni; ülj le, feküdj le, majd én dogozók helyetted, de - azt mondja - ne nézz hátra, ne legyél kíváncsi az én munkámra. Aztán véleden mégis hátranézett, látta, hogy a szarvaival dogozik, túrja, potyog ki ott mindenféle, annyi munkát teljesített osztán, hogy a végén osztán nem akarták kifizetni, annyit kerestek. — Na - azt mondja - egy forintot se eresszél el, mert amit megkerestünk, azt fizessék ki. Na, jól van, kifizették. - Itt fogunk osztozkodni az akna fölött - azt mondja. Odatettek egy nagy pallót az akna szájára, ráűtek. Csinátak két rakást és egy forint maratt fölösleg, ezt nem tutták elfelezni. - Ezt az egy forintot, mit csináljunk evvel? Azt mondja: — Ezt az egy forintot, ha itt vóna, annak a fejihő vágnánk, aki a keresetet nem akarta megadni. Akkor a (bergmanli) beugrott az aknába és eltűnt és többet nem látta. 305 (Erzsébettelep) 103. Volt egyszer egy öreg bányász. Keresztvájat hajtására osztották be, de csak egymagát. Nagyon kemény volt a kő, elkeseredett a szegény ember. Leült és úgy búsult. Egyszer csak ott termett mellette a bergmanli, ráütött a vállára: — Mit búsulsz, öreg? — Hogyne búsulnék, amikor ilyen kemény ez a kőzet, és magam vagyok beosztva. Nem fogok itt keresni semmit, pedig hat gyereknek sok kellene.
