Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)

Válogatás a magyarországi bányászmondákból

— Ne búsulj, öreg! Majd leszek én a társad, meglátod, mennyit keresel! Csak ülj te le szépen! Azzal elkezdett a kis bergmanli dolgozni. Az öreg bányász csak annyit látott, hogy a csillék ide-oda robogtak, és hogy a bergmanli a kardjával fúrta a kemény követ. Mire letelt a hónap, bizony nagyon sok munkát teljesített. így szólt ekkor a kis bergmanli: — Most menj be, és hozd el a pénzt! Mondd meg nekik, hogy ha tisztán ki nem fizetnek az urak, akkor majd meglátják, mi fog következni! Hát az öreg elment, el is hozta a pénzt. Akkor kinn az aknán keresztül tettek egy deszkát, és arra ültek mind a ketten. Egy sapka pénzen osztozkodtak. Utoljára maradt egy fillér. A bányász odadobta a bergmanlinak: — Te többet dolgoztál, nesze ez a tied! - A bergmanli nem akarta elfogadni, visszadobta: — Nem, ez a tied! — És így ment ez egy darabig, amikor megszólalt a kis bergmanli: — Szerencséd, hogy azt az utolsó fillért nem fogadtad el, mert véged lett volna. Ledobtalak volna ide az aknába. - Azzal ó maga ugrott bele az aknába, és eltűnt abban a pillanatban.

306 (Mecsek) 104. A bányákban voltak olyan munkahelyek a régi időkben, ahová csak büntetésből küldték az embereket. Egyszer egy öregembert leküldték oda. Egyedül dolgozgatott, és egyszer csak váradanul megjelent előtte egy kis ember lámpával. Azt mondta neki, hogy hozzon neki minden nap egy zsömlyét. Az öreg megtette és ettől kezdve rengeteg pénzt keresett. A gonosz bányamester, aki az öregembert büntetésből a nehéz munkahelyre küldte, kíváncsi volt, hogy hogyan csinálja és követte őt. Amint a szellőzőnyíláson át szemmel tartotta az öreg bányászt, egyszer csak látta ám, hogy megjelenik egy kis ember egy nagy csomó pénzzel, letelepszik a bányász mellé és osztozkodni kezdenek. Mire az osztozkodás befejeződött, a kalapjuk jócskán megtelt pénzzel. Egy ötforintos azonban páratlanul felmaradt. Az öreg bányász azt mondta, hogy legyen a kicsi emberé, hisz neki köszönheti a szerencséjét. A kicsi ember azonban így szólt: - Legyen ez az ötforintos azé, aki a szellőzőnyílás fölött kíváncsiskodik. S ezzel már repült is a súlyos pénzdarab a bányamester fejéhez, aki nem kíváncsiskodott többet, mert a pénz széthasította a fejét.

307 (Nógrád m.) 105. Élt egyszer egy bányász, akinek annyi gyermeke volt, hogy még a számukat se tudta. Betegeskedett a felesége is. Magát is elővette gyakran a betegség, emiatt kevés keresete volt a bányában. Aki gyenge, azt pedig nem szívesen fogadják be cimborának a bányászok. Nem dolgoznak vele. Ezért ezt a bányászt csak könnyebb munkára osztották be, ahol egyedül dolgozhatott. Nem is keresett sokat. Azon törte a fejét a bányász, hogy hogyan tudna több pénzt keresni. 0 mégcsak elvolna egy kis kenyéren, meg vereshagymán, de a gyerekeknek, meg az asszonynak, aki most szoptatja talán a hetedik gyermekét, nagyon kellene a táplálék.