Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
hozzá fogott, annyi sót kivágott, hogy a szegény bányász teknőkkel kapta érette a pénzt; kikötötte azonban, hogy a béren osztozkodni fognak. Meg is jelent a szegény ember a bányában, elosztották a pénzt, de egy félkrajczár fenmaradt. Hát ez már kié legyen? kérdi a bányi pásztor. A tiéd - feleié a bányász - hiszen ugy is te szerezted. Ezért a bányi pásztor az összes pénzt neki adta s gazdag emberré tette. 302 (Aknaszlatina) 100. Beszélnek egy derék becsületes munkásról is, kinek nagy családja volt s szegény folyton betegeskedett. Minden erejét megfeszítve, egész nap dolgozott a bányában, csak hogy a családját eltarthassa. A bányatiszt azonban, kinek a keze alatt dolgozott roszlelkü ember volt, aki rosszul mérte be a munkát s nagy igazságtalansággal a szegény ember keresetéből mindig levont. Szegényt a nehéz betegség már csaknem levette a lábáról, de a családja éhezett, azért éjjel is dolgozott, a hogy csak az ereje engedte. Egyszer éjfélkor nagy hirtelen mély álom ereszkedett a szemére s álmában kérte a bányapásztort, hogy segítsen rajta s ne hagyja elpusztulni. A hangos fohászkodására megjelent neki a bányapásztor s azt mondta, hogy segit rajta, ha hoz neki mindennap egy darab kiflit s minden szombaton egy verthaju kenyeret. A szegény ember szót fogadott s midőn az első bemérés volt, a bányatiszt ismét rosszul mért s a keresetből sokat levont, a bányapásztor a ki látatlanul jelen volt, hirtelen romlást csinált s a bányatisztet a leomló kövek összezúzták. Erre a bányapásztor megparancsolta a szegény embernek, hogy vegye ki a bányatiszt ruhájának a zsebiből a pénzt s ossza meg vele. Ez megtörtént s a bányapásztor eltűnt. A szegény ember azonban észrevette, hogy egy krajzárt bent felejtett a zsebében. Megijedt, hangosan hivta vissza a bányapásztort, hogy még a krajczáron is osztozkodjanak. Ez újból megjelent s mondván neki, hogy látja, hogy nagy szegénysége daczára is becsületes igaz ember, azért uj bányát ad neki egy nagy erdő közepén. El is vezette oda s megnyílt előtte a szikla s fénylett a sok aranyércz. A mi emberünk erre munkába fogott s rövid idő alatt nagy gazdagságra tett szert. 303 (Felsőbánya) 101. Volt egyszer egy bányász és sose keresett annyit, hogy kenyérre jusson. Akkor azok a fizetések nem voltak úgy megállapítva, mint majd később a szetrejkok után, ugye szegény ember mindig csak ötven-hatvan filléreket keresett egy műszakra. Annyira el vót keseredve, hogy többnyire sírva ment haza. Majd később adtak neki egy gurító hajtást, hajcson egy gurítót és a szegény bácsi dógozott abba a gurítóba. Reggé, mikó jött műszakra, hát látta, hogy az ó gurítója annyira haladt előre, hogy már elérte a tíz métert és ő csak egy métert tudott csinálni. Hát, ki dógozhat itt, ki dógozhat itt, ű nem tutta éképzelni. Hát, úgyhogy tizennégy nap múlva a gurítója lukas lett. Lukasztásra kerűt a sor, az egyik szinrű, az egyik emeletrű a másikra, ki lett lukasztva. Hát, persze ez nagyon nagy feltűnést keltett és hát az öreg rettentően sok pénzt keresett. Megin kapott egy másik munkát, ugyanúgy történt és egyszer ecsodákozott, hogy ő szeretné látni az ő munkatársát, hát, hogy ki az a szorgalmas ember?
