Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)

Válogatás a magyarországi bányászmondákból

Ahogy a lövés elhangzott, nem vártak semmit a füstre, hanem rohantak vissza a munkahelyükre. Mit láttak? Ott táncolt az ördög szédelegve a robbantás helyén megpörkölt farokkal. Megszólították hát nagy nevetve: - Na, ki volt az erősebb, te vagy a kis öcsém? Erre így válaszolt az ördög: - Nem erősebb a te kis öcséd, csak hirtelenebb! Ezek után szégyenkezve elsomfordált a munkahelyről. Azóta sem találkoztak vele.

272 (Egercsehi) 70. Történt egyszer a régi bányászok idejében, hogy amikor összeültek, beszélgettek, az egyik előadta egyszer, hogy megjelent nála az ördög. Azt mondta neki: „Látom, hogy hiába szikrázik itt a csákány a szénben, mégis visszarúg. Én erősebb vagyok. A bányász hitetlenkedett, mondta neki, hogy ne beszéljen már. Na, mondta neki, itt a csákány, próbáld meg. Az ördög elvette a csákányt és belevágta úgy a szénbe, hogy csak a nyele látszott ki. Csodálkozott is a bányász. Azt mondta, hogy most az ördög csinálja meg azt, amit a bányász mutat neki. A bányász elővette a bordafának való fát, természetesen abban az időben a bányász még maga hasogatta a bordafát, nem voltak deszkák, nem voltak más építmények a bányában, előkészített anyagok. Elővette a méter-méterhúszas, -harmincas átmérőjű fát, amelyik görcsös is volt itt-ott, de valahogy a görcsbe belevágta a fejszét, a fa meghasadt, de még szorult. Azt mondta az ördögnek, no, ha erős vagy, dugd bele a kezed és próbáld meg ezt nekem továbbhasítani. „Micsoda! Ez is valami!" - hencegett az ördög. Belenyomta a két kezét a hasadás közé, húzta, tépte a fát. Abban a pillanatban a bányász kirántotta a fejszét, s ezen keresztül az ördög fogva lett. Úgy kellett a bányásznak újra belevágni a fejszét a fába, hogy az ördög keze kiszabaduljon. De ezt csak nagy könyörgésre tette meg.

273 (Egercsehi) 71. Hát a bányász a kőzeten fúr és odament hozzá az ördög: - Mit csinálsz te bányász? — Hát - aszt mongya — most fúrok és asztán betömöm a jukat és asztán robbantok. De bizony te nem robbantol, mer én ideülök, rá a kőzetre. Ráút az ördög a kőzetre, a vájár êrobbantotta és bemén a vájár, hát nyöszörög az ulniba az ördög. Aszt mongya: — Vigyázz, ha én most kimegyek, ha valahun megládak, akkor a társaimmal széttéplek. — Nem bánom én, nem félek én tetőled. Hát jött eccer egy alkalom, egy vasárnap találkozik a menyasszonyával (a bányász). — Gyere, elmegyünk sétálni ki az erdőbe.