Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Válogatás a magyarországi bányászmondákból
Emlékszik a nagy bányaszerencsétlenségre, amikor öten meghaltak? Nekem az apósom mesélte el, hogy ó tudta előre, hogy azon a napon szerencsédenség lesz, mert sóhajtott a bánya. Ok bent dolgoztak a munkahelyen, és egyszer csak mély sóhajtásszerű hang lengett végig a vágaton. Az apósom még az apjától hallotta, hogy olyankor szerencsédenség fog történni. Mondta a munkatársainak is rögtön, de azok csak nevettek rajta, nem hittek neki. Mikor aztán meghallották, hogy leszakadt a régi kamrafejtés, mindenkinek hangoztatták, hogy nekik előre megmondta Feri bácsi. Még a főmérnök is megdorgálta, minek terjeszt ilyen bolondságokat. 251 (Rudabánya) 49. A Frigyes-aknában sok szerencsédenség történt. Lámpát láttunk világítani, mentünk utána, de eltűnt a falba. Akkor kiadták az aknásznak, hogy erősen ácsoljanak, de csak mindig agyonütött a kő vagy a csille valakit. Nagy ünnepek táján történt ez. 252 (Kishartyán) 50. Hárman voltunk úgy éjfél felé, kiszámítottam én azt magamnak, hogy éjfélig szenelünk, éjfél után szállítunk. Következett az éjfél. Tekintettem le a feltörésen, mondom, már itt gyön az aknász, én is láttam azt a világosságot. Kétszer tekintettem le, mondom, még most is ott van. Harmadszor tekintettem le, nem volt már ott. Lementem ahol a holmink volt, megnéztem hogy ott van-e az órám. Az óra ott van. Féltem magam is. Hát mikor felmegyek, kérdik, hallottam-e, hogy a nevemet kiáltották. Mondtam, hogy nem hallottam. Mondtam az egyiknek, hogy menjen le. Egyik sem akart menni. Egész éjfél után nem volt kurássi dolgozni. 253 (Nógrád m.) 51. Én is láttam ilyet, egyszer hárman voltunk együtt, én mint fiatal aknász, meg két kapcsos. Volt ott egy ereszke, ami lejt lefelé, ott meg volt tiltva a szállítás, senki se jöhetett be, de én láttam valamit. Mondom a két kapcsosnak, állítsák a pályát, jön valaki. Hogy lehet az, ki engedte be? Volt ott egy szivattyú, odáig jött egy lámpa, bement a gépházba, a sínek közt járkált, mi kerestük, mentünk utána, ki lehet az, de mikor odaértünk, senki se volt ott, aztán megint előjött, kerestük, megint eltűnt. Háromszor láttuk, aztán megint eltűnt. Csak a lámpát láttuk mi mindig, délután volt és mi hárman láttuk. Ebből baj lesz, mondom a két fiúnak. A másik oldalon megint szalad egy lámpa, no baj lesz, mondom. Úgy is lett. Volt ott egy réselőgép, az elkapott egy szerelőt, kivette az egész elejét, meg is halt. Ez akkor volt, mikor mi ezt láttuk. Ez így volt. Szerencsédenség lett, ha ilyen lámpát látott valaki. Ez Pálfalván volt. 254 (Mátraszele)
