Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)

Válogatás a magyarországi bányászmondákból

20, Mennyi veszekedés és czivakodás közt folyik le manapság egy biróválasztás! Nem igy volt ez régen. Hajdanában a birót súlya után választották. A város patrónusa (Bebeck) összehitta a polgárokat a biróválasztásra, a piaczon egy nagy mérleg volt felállitva óriási csészékkel. A legkövérebb embereket sorba állitották és egymás után mérték meg. A legsúlyosabb lett a biró. Nem is volt a régi jó időkben annyi czivakodás, mint ma, a biró többet törődött saját testével, mint a polgárok pereivel. Ha a felek czivakodni kezdtek, a biró szépen elaludt és az igazságszolgáltatással nem nagyon törődött. Mégis jobb idők jártak akkor, mint ma. Azt nem tudja mindenki, hogy miért nem választják ma is a birót súlya után. Körülbelöl 250 évvel ez előtt történt, hogy a Siager család viszálykodásban élt a Lapka családdal. Az utóbbiak arról voltak nevezetesek, hogy évek hosszú során át kizárólag közülök kerültek ki a birok. Siagerék boszuból elhatározták, hogy kitesznek ellenfelükön, nem fog örökké tartani az ó nimbuszuk! A családban Péternek volt a legnagyobb hajlandósága a hízáshoz. Ennek biróvá kell magát kinőnie! Az egész atyafiság megegyezett abban, hogy a Lapkákat kibuktatják. Pétert etették, itatták. Tervük azonban nem maradt titokban. A biró csakhamar megtudta, hogy ellensége nem hiába vásárolt annyi hízott sertést, mindjárt sejtette, hogy itt valami merénylet történik ellene. Ohó, nem megy az olyan hamar! A birói pálcza erős, (jobban mondva: kövér) kezekben van! Ha te ugy, én is ugy. A biró ezentúl még egyszer annyit evett, mint az előtt, még egyszer annyit henyélt, mint annak előtte. Elkövetkezett az uj biróválasztás napja. Mindegyik párt költéseivel együtt énekelve vonult a piaczra. Előbb a „hitványabb" embereket mérték meg, a közönség nagy hahotával fogadta bukásukat. — Már csak kettő maradt hátra; a volt biró és Siager Péter. Mindegyik csészébe egy-egy biró-jelöltet tettek, előbb azonban a nép szemeláttára kikutatták zsebüket, vájjon nem tömték-e meg vasdarabokkal, hogy igy ármánynyal kerítsék magukhoz ezt a tekintélyes hivatalt. A Lapka-pártiak biztosak voltak győzelmükben, mégis mindkét rész szivszakadva várta a végeredményt. Csodák csodája! — a mérleg a Péter részén billent le. A csalást csak halálos ágyán vallotta ki a biró. — Ugyanis a nadrágját belülről sürü ólomrétegekkel bélelte ki. Ez óta nem választják már itt suly szerint a birót.

223 (Dobsina) 21. A „Hopgorten" nevü hegyen régen egy ezüstbánya volt, melyben annyi volt az ezüst, mint másutt a kavics. Őseink nem áshatták ki oly könnyen a nemes erezet a földből, mint mi, hírét sem ismerték ók a puskapornak és dinamitnak. Hogyha mégis roppant fáradtsággal felszinre hoztak néhány mázsa ezüstöt, azt a murányi és a krasznahorka-várallyai rablólovagok alkalomadtán elemelték. Hiába volt ilyenkor minden rimánkodás, irgalmatlanul kifosztották a védtelen bányász népet. Igy történt ez kétszer-háromszor. A szegény emberek hiába kínlódtak, véres verejtékük árán szerzett vagyonuk mindig a martalócok birtokába került Ezen tarthatadan állapoton akart Jirk bányafelügyeló segíteni. Éjfélkor összehívta a bányászokat s igy szólott hozzájuk: „Rossz idők járnak ránk! Ha már becsületes keresményünk gyümölcsét magunk nem élvezhetjük, hát inkább élvezzék ezt fiaink, mint az istent nem ismerő rablók. Most megint jó sok ezüstöt szedtünk össze, melyet már 3 nap óta rejtegetek. De hiába! Ha a martalócok neszét veszik, még holnap itt teremnek és kirabolnak