Hála József, Landgraf Ildikó: Magyarországi bányászmondák (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 24-25., Rudabánya, 2001)
Bányászmese - bányászmonda - Mondák11 - 2. Történeti mondák - 2.2. Helyekhez fűződő mondák - 2.2.2. Helyi mondák
Ezekhez is besorolhatók lehetnének Selmecbánya és Kapnikbánya (fent említett, nyelvészetileg ma már elfogadhatatlan) etimológiái, és e csoportba tartozik Dobsina nevének magyarázata is (mely tudományosan szinten elfogadhatatlan). E szerint a város nevének német változata (Topschau) a „Nézz a fazékba!" vagy a „fazékba néző" felszólításból, illetve kifejezésből keletkezett (17.). A mondai történet egy jelenete egy 1659-ben készült fafaragványon is megőrződött. 48 A nyelvészek véleménye szerint a nevezetes bányaváros neve a Dopsa szláv személynévből eredeztethető. 49 Bányászaink számos névmagyarázó mondát őriztek meg lakóhelyük és környékének hegyeiről, völgyeiről, különös földtani alakzatairól is. Példaként álljon itt a rudabányai Ordöggát neve kialakulásának magyarázata: a bányászok által elterelt patakot az ördög eltorlaszolta, amelybe a munkásokat segítő patkányok alagutat fúrtak. 50 Ez szorosan kötődik az ördöggel kapcsolatos hiedelemmondákhoz, illetve mesékhez, azért került mégis ide a névmagyarázókhoz, mert a történet alapvető szándéka, hogy az Ördöggát elnevezésre adjon magyarázatot (18.). 2.2.2. Helyi mondák A korábban már emlegetett 1963-as budapesti mondarendszerezési tanácskozás a helyi mondát a történeti monda egyik tematikus alcsoportjává tette. A helyi monda fogalma azért nehézkes, mert jelentése, használata nem egyértelmű, a magyar folklorisztika is következetlenül használja. Esetenként tematikus körülhatárolást jelent, természeti képződményekhez (hegy, barlang, tó) vagy emberi létesítményekhez kapcsolódó epikus történeteket értenek rajta. Olykor viszont a földrajzi elterjedtségre utal, azaz egy kisebb területen, tájegységen belül ismert mondát jelent, ami lehet eredetmagyarázó, történeti vagy hiedelemmonda. Célravezetőbb lenne a helyi mondát nem tematikus főcsoportként értelmezni, hanem a fogalom a szöveg elterjedtségére utalna. A szerzők nem tértek el a nemzetközi klasszifikációs javaslattól, de mint az alábbi példákból is látszik, a kategória nem tematikus elkülönítést jelöl, hanem arra utal, hogy a történet egy bizonyos településhez, városhoz kötődik és csak ott, illetve a környékén ismerik. Az ebbe a csoportba tartozó, ugyancsak számos történet közül is csak néhány példa megemlítésére van lehetőség. A legismertebbek közé tartozik a Selmecbányái, „ördöggel cimboráló" „leányvári boszorkány", Rösel (Rössel, Roesel, Rössl, Rösslin) Borbála históriája. A 16. században pazarló, bűnös életet élt, és nyomorúságos körülmények között elhunyt, a Leányvárat (Újvárat) felépíttető asszony történetét az írott források és a helyi folklór alapján többen megörökítették, feldolgozták. A hiedelemelemeket is tartalmazó monda forrása a legtöbb esetben Bél Mátyásnak Richter selmeci történész munkájára támaszkodó 51 közlése 52 volt. 53 Borbála állítólag 1575-ben halt meg, 54 de a történeti források 1581-ből is tudósítanak egy azonos nevű asszony-
