Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)
Pálfy M.: A Rudabányai hegység geológiai viszonyai és vasérctelepei
(149) A RUDABÁNYAI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI ÉS VASÉRCTELEPEI 13 ezek azután a fedőben, a Becskeháza és Bódvalenke közötti gerincen, fehér vagy nagyon világosszürke, vörös foltokat már nem tartalmazó mészkőbe mennek át.. Ebben a szelvényben dolomitot egyáltalán nem láttam s azt valószínűleg a vékonyréteges mészkő helyettesíti, míg a Becskeházáról jövő völgy jobb gerincén, a 300-as magassági ponttól K-re a campilirótegek között alárendelten még megtalálható a dolomit. A vörösfoltos mészkő sztratigráfiai helyzete a radioláriás mészkőnek, a felette következő világosszürke mészkő pedig a karni-norikumi mészkőnek felelhet meg. Hasonló szelvényt látunk a Bódva-völgy jobboldalán, Bódvaszilas környékén is. A campili mészkőre vagy közvetlenül, vagy pedig — mint a Vecsem-patakban — aránylag vékony dolomit és dolomitos mészkő után világosabb vagy sötétebb szürke, vörösfoltos és vörös erektől átjárt vastagpados mészkő következik, amelyet tarkamárvány gyanánt megkíséreltek kitermelni. E fölött azután fehéresszürke, vörös ereket nem tartalmazó triász-mészkő települ. Míg a vöröstarka mészkőpadok vastagságát 100—150 m-re becsülhetjük, addig a felette következő világosszürke meszek — ezeket a szőllősardói völgy halobiás mészköveivel párhuzamosíthatjuk — több száz méter vastagságot érnek el. A hegység északi részén a triász ezen fáciesének a campili mészkő és világosszürke meszek közé eső részét a rudabányai hegység triászával biztosan összeegyeztetni ez idő szerint nem tudom. Valószínűnek tartom, hogy a hidvégardói vékonyréteges mészkövek részben a campili rétegeket, részben a rudabányai hegység középső triász dolomitját helyettesítik s egykorúak a Vecsem-patak dolomitos mészkövével. A felette levő tarka mészkő pedig a Telekesi völgy felső triászkorú radioláriás márga- és a Dunnatető különböző színű, radioláriás mészkőcsoportjával, a legfelül levő fehér és szürke mészkőből álló tetemes vastagságú rétegcsoport pedig a szőllősardói völgy halobiás mészkövével egyenértékű. Eocénkorú (?) mészkő. A rudabányai vasbányáktól keletre levő gerincen kis területen szürke vagy sárgásszínű lithothamniumoe és crinoidás mészkő van alig 100 m hosszú és 50—60 m széles területen 5—6° alatt DK felé dűlő padokban feltárva. A mészkőben csupán nagymennyiségű Ostreatöredéket lehet a Lithothamniumok s gyér crinoida lemezek mellett látni, de meghatározható kövület nem került ki belőle. A felső mediterránkorú meszek rendes kifejlődésétől különbözik s inkább hasonlít az eocénkorú lithothamniumos mészkövekhez. Ezért feltételesen oda osztom be. Egy hasonló mészkő heverő darabját kaptam tovább északkeletre a Korláthegy keleti alján levő domb szántóföldjén is. Minthogy e domb déli részét olyan konglomerát fedi, mint az alább leírandó, kétséges, hogy vájjon e mészkődarab nem a konglomerátból került-e elő?
