Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Pálfy M.: A Rudabányai hegység geológiai viszonyai és vasérctelepei

DR. PÁL.FY MÓRIC (144) tömör mészkőből áll, felsőbb részét pedig világos, majd kissé sötétebb galambszürke mészkőpadok alkotják. Feltűnő, hogy e mészkövekben itt szarukőgumókat bezárva nem találtam. A mészkő fölött a Telekesi patak völgyében a felső triászba sorozott, úgynevezett márgacsoport következik. A mészkő legfelső padja fölött, amint azt a völgy mentén néhány ponton sikerült megállapítanom, teljesen egyező településsel következik a márgacsoport. A mészkőnek csupán csak legfelső padjában sikerült pár ponton kövületet találnom, amelyekből a következő alakokat határoztam meg: Spiriferina (Mentzelia) Mentzeli DUNK, sp., Sp. (M.) Köveskalliensis (SUESS) BÖCKH, Sp. (M.) sp., Sp. fragilis BITTN. ? Rhynchonella protr

actifrons BITTN., Rh. Ottomana BITTN., Rh. Attilina BITTN., Rh. trinodosi BITTN., Rh. aff. pretiosa BKH., Spirigera sp., Waldheimia (Alaucothyris) angusta SCHLOTH. sp., Gervilleia sp., Pecten sp., amely fajok mind megvannak a balatonmenti anisusi kagylósmészkőnek ú. n. deeurtatazónájában úgy, hogy e mészkőrétegeket a balatonmentiekkel teljesen párhuzamosíthatjuk. Ezzel adva van azután a campili rétegek és a mészkőrétegek között levő dolomitnak szintája is, ami kétségtelenül azonos a balatonmenti ú. n. Megyehegyi dolomittal. A dolomit fölött következő mészkőrétegek megvannak a hegységnek Szalonnától északkeletre levő részén is, de felső részük, mint látni fogjuk, már más kifejlődésű. Szalonnától északra a Dunnatetőnek déli, a szőlőkre néző oldalán, nemkülönben nyugati lejtőjén is, a mészkőrétegcsoportnak már egészen az alja felé egy crinoidás mészkőpad fordul elő, hatalmas crinoida nyéltagokkal. E mészkőrétegcsoportban ilyen crinoidás mészkőpadot eddig csakis itt találtam. 5. Ladinemelet: Márgacsoport. A Telekesi patak völgyének baloldalán a középső triász mészkő legfelső kövületes padjára 30—35° alatt ÉNy felé irányuló dűléesel szürke palákból, néhol foltos márgákból, elmállva, illetőleg kilúgozva likacsos kvarcos homokkő benyomását keltő márgarétegekből álló képződmény települ, amelynek rétegei közé — különösen a rétegcsoport mélyebb részén — fehér és sárgás viaszfényű, néhol vöröses és ibolyás, gyakran márgás mészkő vékonyabb padjai települnek. A márgacsoport kőzeteinek egy része könnyen szétmállván, a mállási termény a keményebb rétegeket is elfedi s emiatt a rétegcsoportban kevés helyen van jó feltárás. A Telekesi patak mellékvölgyecskéiben nemritkán lehet kvarcit- és szarukődarabokat találni, amelyek kétségenkívül a márgacsoportból származnak, de azok pontosabb előfordulási helyeit nem lehet megállapítani. Abból a körülményből, hogy a márgacsoport feküjétől pár száz méter távolságra is találhatók a fedőrétegek irányában és, hogy a legmélyebb rétegekben van csak jobb feltárás, azt lehet gyanítani, hogy azok a rétegcsoportnak nem egészen legalján fordulnak elő. A Telekesi patak alsóbb részén, ott, ahol egy ÉNy—DK-i irányú