Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Pálfy M.: A Rudabányai hegység geológiai viszonyai és vasérctelepei

6 DB. PÁLFY MÓRIC (142) amelyekhez hasonló a seisi emeletben is előfordul. Igaz ugyan, hogy a campili rétegek, különösen a felsőbb szintájukban, főleg vékonyréteges, barnás mészkövekből állanak, de ezen emelet petrográfiai kifejlődése nagyon változó. így egyes helyeken a mészkő nagy vastagságban a túluralkodó és a pala háttérbe szorul (Perkupa és a Lászi-malom, valamint Dobodéi és Rákó között, továbbá Martonyitól északra), míg más helyeken a mészkő aránylag vékony és az alatta levő palás képződmények jutnak uralkodó szerepre (Szalonna és Perkupa között, Rudabánya környékén) s ilyen helyeken a felső és alsó werfeni rétegek szétválasztása már nagyon önkényes. Alsó werfeni vörös, palás homokkövek a többek között Rudabánya községben (a Gvadányi-ház romjain felül, a templomhoz felkanyarodó utcában), a Telekesi völgy nyilasa közelében a völgy baloldalán, Perkupa és Lászi-malom között a campili mészkő alján, Martonyitól északnyugatra a klastrom-rom körül vannak jól kifejlődve. Ebben a szintájban kövület igen ritka. A csillámos, palás homokkövek felületén néhol előfordulnak elmosódott kövületnyomok, de azokat meghatározni nem lehet. Ebből a szintájból VITÁLIS a közeli Szin község kornyékéről Myophoria cfr. laevigata ALB. kőmagját sorolja fel. 2. Felső werfeni rétegek (campili emelet). Ezek a rétegek alsó részükön szürke vagy a felszínen sárgásra mállott palákból, palás agyagokból, közéjük települt csillámos homokkövekből és vékonyréteges barnás mészkövekből állanak, amelyek azután felfelé vékonyréteges mészkövekbe mennek át. A mészkövek alatt levő sárga vagy szürke palás agyagok és homokkövek néhol igen vastagok s ilyen helyeken a mészkő-szintáj elvékonyodik. így például Rudabányán a vasbánya feltárásaiban talált szürke vagy a termális behatásokra átalakult palás agyagokat és közételepült meszes homokkőrétegeket mind ezen szintájba számíthatjuk, míg fölöttük alig találunk pár méter vastag vékonyréteges campili mészkövet. Hasonlóan nagy vastagságban találjuk meg ezeket az agyagos-palás képződményeket Szalonnán felül a Bódva völgyének baloldalán és a Bódva völgyétől délre a Telekesi patak jobboldali gerincén. A két utóbbi helyen valószínűleg az alsó werfeni rétegek is képviselve vannak, de azokat szétválasztani néni lehet, ezért a geológiai térképen sincsenek elkülönítve. Perkupától délre, a Lászi-malom irányába vonuló és a pliocén térszínből kiemelkedő dombvonulat meredekebb lejtőjén általában nyugati dűléssel vörös, csillámos, palás homokkövek és vöröspalák képviselik az alsó werfeni rétegeket, amelyekre azután nagy, legalább is 60—80 m vastagságban mindjárt a vékonyréteges campili mészkövek települnek. A kettő között itt agyagos-palás képződmény alig van s így a két szintáj itt élesen elválasztható egymástól. Hasonlóan kevés agyagos-palás képződmény van Martonyitól északra a campili rétegek alján s csak a martonyii vasbányánál látjuk azt nagyobb vastagságban ismét feltárva. Hasonlóan uralkodólag palás mészkövekből áll e szintáj a Bódva völgyének baloldalán Dobodéi és Rákó között is.