Viktor Gyula, Hadobás Sándor: Gvadányi József bibliográfia (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 21., Rudabánya, 2000)

Előszó Gvadányi József 1725. október 16-án született Rudabányán, ahol édesapja, gróf Gvadányi János földbirtokos és bányatulajdonos volt; édesanyja báró Pongrácz Eszter. Gyermekkorát szülőfalujában töltötte. Iskoláit Egerben, Nagyszombatban végezte, majd katonai pályára lépett, s 40 évig szolgált. Közben részt vett az örökösödési és a hétéves háborúban, s Hadik Andrással Berlin megsarcolásában. 1751 -ben nőül vette Horeczky Franciskát, aki azonban 1756-ban elhunyt. Két gyermekük született. Békeidőben Szatmár, Bereg, Máramaros megyében, később Galíciában táborozott. Falusi kvártélyain huszáraival, kisnemesekkel, jobbágyokkal élt együtt. Talán ezért is lehetett irodalmunkban a népélet első reális ábrázolója. Már akkoriban írogatott verseket a maga kedvére, a társaság szórakoztatására, egy-egy szépasszony felköszöntésére. 1783-ban, 40 évnyi katonáskodás után, tábornoki rangban nyugdíjazták. A Nyitra megyei Szakolcán telepedett le, s nemsokára másodszor is megházasodott; feleségül vette Szeleczky Katalint, Latovanecz József kapitány özvegyét. Ottani magányában elővette régi verseit, átdolgozta azokat, és újabbakat is szerzett. 1788. március 9-én így ír Péczeli Józsefnek „...öt munkám vagyon mind versekbe szedve..." Első könyvét Pöstényi förödés címmel névtelenül adta ki, s a sikeren felbuzdulva 1790-től egyre-másra publikálta műveit. Közülük a legismertebbek az Egy falusi nóráriusnak budai utazása és a Rontó Pál. írásai annyira tükrözik a kor valóságát, hogy néprajzi vonatkozásban máig is forrásértékűek. Hadtudományi mun-