Viktor Gyula, Hadobás Sándor: Gvadányi József bibliográfia (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 21., Rudabánya, 2000)

Virág Benedek Gróf Gvadányi József magyar lovas generálisnak Oh! te magyar lelkű, koszorúk fia, drága Gvadányi! Ki a dicsőség karjai közt lebegsz! Vess honyod sorsára kegyes szemet, és ügye mellé Állván, erőtlen gyermekeit segítsd. Nem kell országot pusztító kard ide, nem kell Halált lövellő kénköves érc, sem ón. Fogj bátor tollat, s készen van fegyvered; aki Morogva merész ellene, vétkes az. Nemde mikor Zoborunk Kárpát szikláiba lelket Öntött, legottan mozgani kezdenek? A nagy öröklángok minden részekre kicsaptak: Mint Hekla forrot e haza mindenütt. Ujjainkat sokan Árpád párducára kitették, S nagy zaj között ez zeng vala: esküszünk; Akiben érzékeny s jó szív volt, vigada, s méltán; Mert a jövendő jóra kinéz vala. Boldogságunknak képzeltük napjait! és ím! Mely kárba döntött egy kis időszakasz! Látd, mi homályba borult az arany! mely gyenge viasz lett A vas keménység! hitted-e akkor ezt? Nézzed eme szép körtvélyfát mint ingadoz, oh mint Csóválja kedves terhe alatt fejét! Szánd meg! bélrészét a féreg rágja; ma-holnap Kertésze véres könyveket önt rá. Oh, ti boldog anyák szüleményei! párducos Árpád S a szép dicsőség társai! hívei! Akik ezen földet sok diadalmatok által Nyertétek, oh! ti szólótok, intetek: „Vissza magyar! ha magyarnak akarsz tartani: dicsőült Elődeidnek nyomdokait kövesd; Azt, amit bátor fegyver s ész szerze: kitompult Szív s kardok által védeni nem lehet"