Borovszky Samu: Szendrő vára (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 20., Rudabánya, 2000)
ték Egerbe. Ezt azután 130 talléron és egy török rabon váltották meg. 1 ) Azonban a török veszedelemnél még nagyobb csapás fenyegette az országot az által, bogy I. Lipót az ország védelmének ürügye alatt nagyszámú német katonasággal töltötte meg a várakat. Ez idegen zsoldosok hallatlan kegyetlenséggel zsarolták, gyötörték a népet és nemességet egyaránt, s míg a töröknek szíve esdő szóra megesett a szegénység nyomorán, ezek valósággal szipolyozták a lakosság vérét. Borsod vármegye már 1660. tavaszán tiltakozik a német katonaság újabb behozatala ellen s erélyesen követeli, hogy a már benn lévő katonaságot is ki kell vezetni, minthogy a nyomorult nép a legszükségesebb élelmi szerekben ís szűkölködik s félni lehet, hogy teljes pusztulásra jut. 2 ) Hiába való volt minden tiltakozás. A német katonaság ingyen ellátására roppant terheket rónak a vármegyére s ezek a terhek évről-évre növekednek. 1662. január 28-án tesznek jelentést a vármegye küldöttei a kassai tanácskozásról s felolvassák a nádor javaslatát, hogy a német katonaság téli szállásra hogyan osztassék fel. Szendrőre -100 gyalogot vet ki s elrendeli, hogy az itteni proviant-házba ő felségének pénzen vett s veendő gabonáját Borsod, Gömör és Heves vármegyék tartoznak szállítani. 3 ) Mennél nagyobbak voltak a szenvedések, melyek a lakosságra nehezedtek, szívós nemzetünknél annál nagyobb erő mutatkozott azok elviselésére. Mint a vasat, a kalapácsütések aczélossá tették a jellemeket, s Szendrő is ekkor látta legjelesb embereit. Itt laktak Szendrői Zákány András alispán, kinek második felesége volt a nagyhírű Bisterfeld Henrik János özvegye, Stenczel Anna; Figedi Nagy András, a Wesselényi-összeesküvés tevékeny részese, azután idősb Geőcze István, a vármegyének szintén egyik jeles alispánja, Szuhai Mátyás, Fuló Miklós, Aszalai Mátyás, Vadászi Pál, Fáy István, Bárius Péter stb. Mindezek erős kálvinisták voltak s így nem csoda, ha papjokul 1659-ben a már akkor nagyhírű váradi professort, Köleséri 1) Jk. XIV. 871—875. 2) Jh VII. 514. 3) Jk. Vn. 657—673.
