Szemán Attila: Hagyományos nyíltlángú bányamécsesek Magyarországon (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 19., Rudabánya, 1999)

volt, s csak az alacsony oldalfalak felső peremét formálták csepp alakúvá, oly módon, hogy kihúzták a csőrt előrefelé. A tálka hátsó részébe egy kis agyagcsövecskét építettek be. mely oldalával érintkezett a hátsó oldalfallal, s felfelé szűkült, hogy alulról egy vastagodó végű pálcára húzhassák, s így a vég vastagodásán fönnakadó mécsest a bot segítségével biztosabban meg lehetett fogni. Megtalálható ez a botra húzott mécses Agricola metszetein is.

7 Az ábrán kissé fölülről nézve láthatjuk a mécsest (5. kép), jól megfigyelhető, a szögletesen megtört formájú bot. ami a hátsó perem előtt ereszkedik a mécsestálkába. Ez perdöntő momentum, mert a későbbi kengyel kívülről volt a tálka falához szegecselve, vagy magából a falból lett kinyújtva. A megtört formátumú bot - mely tulajdonképpen a fémlámpák kengyelének közvetlen előképe - a súlypont fölé helyezte a képen is látható akasztó vagy hordozó kampó csatlakozását, ami nagyon fontos volt a lámpa kezelhetőségének szempontjából. Ha a tálkán belül van ez a kapcsolódás, akkor botra húzott mécsesről van szó, ha azonban a tálka külső falához van szegecselve a tar5. kép tórúd. akkor fém mécsesről beszélhetünk. Feltűnik Agricola ábráin a legkezdetlegesebb fémlámpa az úgynevezett „LöffellaInpe

,

'. azaz kanálmécs is.

8 Ez valóban csak fémből készíthető el. A felfelé emelkedő szárával egybekovácsolt, esetleg egyetlen lemezből kialakított vagy összeszegecselt típus valóban egy meghajlott nyelű kanálhoz hasonítható. A metszeten jól látható, ez a folyamatos vonallal megrajzolt forma, a hozzá kapcsolódó akasztóhoroggal. Nem