Szemán Attila: Hagyományos nyíltlángú bányamécsesek Magyarországon (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 19., Rudabánya, 1999)

mészetes, hogy sok más szakszóhoz hasonlóan gyakran német eredetű kifejezéssel illették a bányamécsest is. Széles körben elterjedt volt a századforduló magyarországi bánya-3 c -3 £ Oft "2 "J t szatában a foncza, fanem; pfuntze,

Lf> funca, funtsa elnevezés. A különböző nyelvjárási szótárakba Kapnikbanyáról, Nagybányáról Resicáról, Petrozsényből, Dobsináról stb. kerültek be a foncáról adatok. Ezt a megjelölést használták azonban fanca változatban Tatabányán is.

38 Az előbb felsorolt adatok közül a legrégebbi 1863-ból származik Kapnikbányáról, tehát nyilvánvalóan megelőzi a kahanyec nevet. Használata persze bizonyosan ennél is régebbi. Az egyik szlovák néprajzkutató. Klementis határozottan korábbinak találja, mint a kahanyec elnevezést. Igaz, hogy ő külön bányászlámpa típusnak gondolja a foncát, melynek használata időben megelőzi a kahanyecét. Egy helyen azt írja, hogy a fonça a XIX. századig élt, később pedig, hogy a XVII-XV1II. században funkcionált.

39 Nézetét nem tudom osztani, hiszen ez a név az egész történelmi Magyarországon ismert volt, s a XIX. század végi és századfordulós példák bizonyítják, hogy ugyanarra a típusra is alkalmazták, mint a kahanyecét. Különösen így volt a szatmári és erdélyi bányavidékeken, ahol a kahanyec soha nem vált ismertté. Egy-egy szűkebb felvidéki területre persze igaz lehet Klementis megállapítása annyiban, hogy a régebbi fonca nevet a XIX. században kiszorította a kahanyec elnevezés. Nem alkalmazható azonban kizárólagosan az egykori magyar felvidékre sem, hiszen pl. Dobsinán, a bulénerek között nyilván funca volt úgy a régebbi, mint az újabb típus neve is. Már egyértelműen az újabb típust írja le egy múlt századi szóismertetésünk Nagybányáról a német eredetű foncza név alatt. A Klementis által funca néven leírt, régebbi, faggyúval táplált típust a magyar 'világ' szóval jelöli, s a Klementis által kahanyecnek nevezett újabb formát jelöli fonczaként. Ez a név egyszersmind a körte alakú lámpatípus előbbiekben ismertetett német eredetére is utal. Külön érdekessége a leírásnak, hogy felsorolja a bányamécses egyes részeinek zamatos, népies elnevezéseit. A leírásból nyilvánvaló, hogy még a körte alakú bányamécses régebbi tű formájú kanócigazítóval felszerelt változatról van szó. nem az újabb keletű csipeszesről: „A foncza (bányamécs) különféle alakú, többnyire egyik végén keskeny, másik végén sokkal szélesebb; keskeny részéből kiáll a foncza óra, ahol a kanót meggyújtható; része a fonczának a nyelv, mely előre és hátra tolható. Ha a foncza pislákol (pislog), a apádéval távolítják el a kanótról a hamvas részeket, A mikor még faggyút használtak világító szerül, az eszközt, a melyben azt elégették. i'/7áj?nak hívták."

40