Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

Péch Antalról pár szót (Zs.L.)

riumában, jó öt esztendőt pedig a 67-es kiegyezést követő, az országot ismét birtokba vevő magyar minisztériumban. Az előbbiben főként a menekítés, az utóbbiban főként az építés-gyarapítás területén végzett maradandó emlékű munkát. Tollvonásai a magyar bányászati-kohászati szakirodalom megszületését jelzik: megindítja 1868-ban a ma is élő Bányászati és Kohászati Lapokat, 1869-ben pedig közreadja ércelőkészítéstanát. E munkáival indul meg a korszerű magyar bányászati-kohászati szaknyelv kialakulásának keserves folyamata, amelynek csúcspontjait, egyben világítótornyait Pech Antal magyar-német, ill. német-magyar szótárai jelentik (1879 és 1891). Tollal, s a parlamentben tekintélyes szóval hirdeti és elemzi, hogy az újjáalakuló, kiépülő magyar gazdaságnak van-e és miért van szüksége a bányászatra és kohászatra? Igazi bányász volt, mert segített és gondoskodott bányász társairól, függetlenül attól, hogy munkás, altiszt, vagy mérnök szorult-e rá: a selmeci bányakerület egészségügyi és biztosítási rendszerének modernizálásával ezrek életét tette emberségesebbé. Ez az ősi, összetartó erő testesült meg a magyar bányászati-kohászati egyesület megteremtéséért folytatott küzdelmében is. Igazi bányász-tudós v

olt, mert intelligenciája és hatalmas szakmai fölkészültsége révén, az adott, s a jövőben megoldandó bármely szakmai feladatot képes volt egyrészt a jelen komp-