Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993
Jó szerencsét! bányász-köszöntés vitája 1894 (P.A. javaslata, Mikó B., Árkossy B. és Osgyáni Á. New York hozzászólása)
tente! megmásítani nem lehet, megírom Tisztelt Szerkesztő Úrnak is. hogy mily fonákul Ítéltek ilt a felett. Az elsők, kiknek mutattam a lefordított tzikket. egész komolysággal, s legcsekélyebb szándékkal engem sérleni. igen helyes viceznefc találták valami élczlapból kiszedve. Mások elveszettnek gondoltak az időt, mit a fordításra szántam. Általános nézet azonban az volt. hogy Magyarország mégis esak egy áldott fúld lehet; indokolva nézetüket azzal, hogy ha van annyi idejük oly okos és eszes embereknek egy gyűlésben azon tanakodni, hogyan köszönjön a bányász. Hogy mily veszélyes a bányász élete, azt az angolok nagyon is jól tudjak és hallottam nem egy. ma.-kűlünben nagyon is világiasan gondolkozó embertől, hogy a Tóid gyomrában szegény bünós lelküket felsőbb hatalomnak ajánljak, de hogy mikép köszöntse társait legillendöbben. vagy pláne e köszöntést gyűlés tárgyává tegye, az nem jutna eszébe még a legvilngiasabban gondolkozónak sem. Mert ha csupán társadalmi kötelezettségből teszi az üdvözlést : ép úgy mondhatja „jó napot" vagy „jó estét", s ebben is benne van a jó kívánat, ha pedig vallási érzelemtől áthatottam egyszerűen azt mondja „Isten velünk", s ebben minden néven nevezendő jó kívánat benne foglaltatik, lehat meg több mint a r Sok szerencsét"-ben is. mert a szerencse sokszor igen egyoldalú, s lebet jo vagy rossz, a bányásznak lehet sok szerencséje, akadhat szeme, aranyra, gyémántra, s ugyanakkor eltörheti lábát is. holott az „Isten velünk*-ben az összes szerencsének fogalma van összpontosulva. Dc nem t-z nz. a mi az itteni bányászokat csodálkozásba ejti. bar LIZ amerikai nem az a hideg, közönyös ember, a minek mi gondoljuk oda át : nagyon is melegen érző szivők van és nagyon is tudnak lelkesülni a szép és nemes iránt. Az én fordításom azonban — nem tudta őket lelkesíteni, bármennyire igyekeztem is az eszmét jol visszaadni. Indokoljak ezl pedig azzal, hogy tudjak érteni azt. ha a tagok összegyűlnek és tanácskoznak a bányász csákányok, ásók. lámpák, vagy a legcsekélyebb a bányászathoz tartozó eszköz tökélelesbbilése felelt, mert mint a közmondás mondja: „kis okok is nagy okozatok", hogy azonban a bányászai clőhaladás.ua nézve elég fonlo-nak találjuk a bányászos üdvözlés felett tanácskozni : nem tudta .capirozni" egyikük sem. s restellem leírni — valamennyi igen mulatságosnak lalálta. Meg kell jegyeznem végül, hogy az én nézetemről itt állalában véve szó sincsen, és különösen személyeskedés kell. hogy teljesen kizárva legyen, miután két — a május 15-iki 10. számot megelőző S-ik és í)-ík számú lapból csak a borilék érkezeit hozzam és az is meglehetősen megrongált állapotban, és úgy nekem, magától értetődik még csak fogalmam sem lehet, kik szóltak a tárgyhoz a hosszas eszmecsere alatt, s a 10. számban csak felendilett gyűlésen. Mindössze csak azt kívántam tudatni Tisztelt Szerkesztő Úrral, hogy ítélnek a „bányászos údvözlés"-ről ide át. Kérve végre, hogy e sorokat a Bányászati és Kohászati Lapokban közzétenni szíveskedjék*) — az oknál fogva, hogy hasonlót hasonloval viszonozva ítélhessenek az itteniek felett odaát is. Vagyok a Tekintetes Szerkesztő Ur kiváló tisztelője Osyyáni Árpád. ') Teljesítjük kívánságát, de nem azért, hogy nevessünk amerikai szaktársain, kiknek természetesen fogatniuk sem tehet arról, a mi bennünket a .Bányász köszöntés, tárgyalására indítón : az ö véleményük a kérdésre ú>y. amint azt Ön eléjök terjesztette, egészen helyes, és ez okból megjegyzésünket nem az o véleményükre, hanem az ön helytelen eljárására tesszük, midőn sajnálkozásunknak adunk kifejezést a felett, hogy Ön. amióla tőlünk eltávozott, már egészen clamerikaiasodott, és mint ilyen már elfelejtene, milyen kegyelettel viseltetik minden magyar ember a magyar nyelv tisztasága iránt; sajnáljuk Ónt, hogy e kegvclel érzetéi már elvesztette, és a mi tárgyalásaink indító okait lel nemfoghatváii. a kérdést, melyet Amerikában se tárgyalni sem eldönteni nem lehet, egészen helytelenül terjesztette amerikai szaktársai elé. Nem arról tárgyaltunk mi, hogy miképen köszöntsük egymást? Hiszen nekünk semmi kifogásunk sincs az ellen, hogy .jó reygelt«. »jo napot*, vagy »jó estél, kívánjunk egymásnak, vagy pedig »Islen velünk., vagy .dicsértessék az Cr Jézus Krisztus, köszöntővel fogadjuk eüymást: ezekről szo se volt 1 . Hanem az volt a kérdés, hogy mi van jtAAmn niayyaru]. es mi m rr sabb: »jó szerencsét., vagy -sok szerencsét.? Természete.-, hoirv ezt a kérdési nem olt — Amerikában — fogják megoldani, de engedje aies Öli, hogy mi a reánk nehezedő nyomorúság közöli is foglalkozzunk ilyen általános -magyar, kérdésekkel, és hogy számtalan hajaink közüli is mindig ébren legyen Lennünk az érzel. ho;y: Magyarok vagyunk! Szerk. biz.
