Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A selmeczi bányászat múltja, jelene és jövője

1. szám. BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI LAFÖL A M. K. BÁNYÁSZATI AKADÉMIA KÖZLÖNYE. Szerkeszti (Selmeczen): Fnrunky IHvAii, m. k. bányatanácsos, akad. rendet tanár, » tanári teEtulèt"Trtj«r<iirii'ilrvidése mellett. A selmeczi bányászat múltja, jelene, és jövője. Felolvasta Í'KCII ANTAI. m kir. miniiterhanáaK binytiig»zf»ló a teruiészctto.lományi icvenilet gyűlésén 1*8". éri 1 le.-zemWr 10-én Az ember természetének sajátsága, hogy az elmúlt időknek csak Örvendetes eseményeire emlékezvén szivesen, azoknak terheit és viszontagságait már számba sem veszi, de annál inkább panaszkodik a jelenkor mostohaságáról, a jövőt pedig inkább rossznak mint jónak képzeli ! .Mindennap tapasztalhatjuk, bogy e tekintetben a bányászok sem képeznek kivételt. — A régi bányák történetét rendesen esak abba az eg}

7 mondatba foglalják össze, hogy „valaha nagyon gazdag volt." Pedig, ha jobban utána nézünk ez állitásnak, úgy fogjuk találni, hogy bizony a gazdagság nem volt épen túlságos, és hogy kijutott a régi bányászoknak is az ő részük a, rosszból épen úgy, mint a jóból, és hogy minden korszaknak megvoltak az Ő sajátságos küzdelmei és Örömei, csakúgy, mint a mostaninak, és valószínű, hogy úgy lesz az a jövőben is. Az igaz, hogy a régi időkben sokkal könynyebb volt a megélhetés, mint most; munkabérek és anyagok mind sokkal olcsóbbak voltak mint most; és ha valamely bányában érez ter-