Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

A lefelé történő szállításnak: legegyszerűbb készüléke a gurító : ez a fejtésből, vagy egy felsőbb vágatból kiinduló, az ér dőlése szerint lefelé nyitott út, mely a szállító-vágatig leér és melyben a beledöntött termékek önmaguktól legurulnak a szállító-vágatig. A gurító oldalainak kímélése végett célszerű a gurítót mindig telve tartani, mely esetben tartalma csak lassan és olyan mértékben sülyed, amilyen mértékben alsó végétől továbbszállíttatik. Gurítókat csak ott használnak, ahol a beléjök töltött anyag összetöredezése kárt nem okoz ; azért kőszén-és bányaszénszállításhoz nem való. Köszénbányákban a lefelé szállításra tiklókat, fékes eresztöket használnak. Ezek 2 vágánynyal ellátott s a telep dőlése szerint lefelé ereszkedő vágatok, melyeknek felső végén alkalmazott kötéldobon tekerődnek fel és le a kötelek ; ha az egyik kötél végére a megrakott csillét reá akasztják, ez saját súlya következtében lefelé indul és a másik kötél végére akasztott üres csillét fölhúzza. A kötéldob tengelyére alkalmazott dörzsölő fékkel lehet szabályozni a csille sebességét és azt akárhol meg is lehet állítani. Néha csak egy ilyen állvány jár a siklóban alá s föl, alatta pedig egy keskenyebb vágányon kis kerekeken nyugvó darab vas jár föl s le, melynek súlya kisebb, mint a telt csilléké, de nagyobb, mint az üreseké ; mely tehát az üres csilléket felhúzza, de melyet viszont a telt csilla húz föl. A siklók mindkét oldalán szükséges járó osztályokat rendezni be, hogy senkinek se legyen alkalma a siklóban járni. A siklószállítás legjobb oldala az, hogy a szállító edény úgy érkezik