Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

melyeket az első munkás megtölt s azután a sorban álló többiek egymásnak kézból-kézbo adnak, az utolsó pedig kiont és az üres kosarat visszaadja, mely azután az elsőhöz vissza kerül. Nagyobb távolságra talicskákat használnak úgy. mint a fölszintiföldmunkánál.Mégnagyobb távolságokra, különösen ércet termelő bányáknál a miiét vagy kutyát használják : a magyar csille vagy kutya négyszögletű, fölül nyitott láda. melybon 2—3 mmázsa szén elfér. Ezt a szállító eszközt 500 - 600 m. távolságig jól lehet használni. Még nagyobb távolságokra négykerekű kis szekereket használnak, melyek vassíneken futnak: egy-egy ilyen kis szekérbe, melyet vasúti csillének neveznek, 5 — 6 q. teher elfér. Ha aszállító távolság az l(XK)m. meghaladja, ember helyett célszerűbb lovakat alkalmazni a csillék húzására. Egyenes, szintes pályán 12—15 csillét elbir egy ló, tehát 60—80 métermázsát, görbe pályán csak 8—10 csillét (40-50 m. m.). Rendesen ugyanazokat a csilléket használják, akár emberi, akár lóerővel történik a szállítás. A lovakat külön szekrényekbe zárva bocsátják le az aknába és a szállító szintben szellős, száraz helyen berendezett istállókban tartják mindaddig, inig munkára képesek. Ha ilyen nagyobb távolságokra nagy mennyiségű anyagot kell szállítani, gyakran célszerű az állati erő helyett géperőt alkalmazni ; e végre alkalmatos helyen gőzzel vagy sűrített levegővel s legújabb időkben elektromos erővel hajtott gépeket állítanak fel, a szállító vágatba kettős pályát építenek be és a gép egy végnélküli kötéllel huzza magához a megterhelt csilléket, v. bocsátja vissza az üreseket.