Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A tudományok haladásának befolyása a selmeczvidéki bányamívelésre

4. Igeu szembetűnő baladást tapasztalunk a termények kiszállítása körül is, ba az erre szolgáló régibb eszközöket a mostaniakkal összehasonlítjuk. 10—15 méternyi távolságra most is úgy, mint régen kis teknőcskébe rakva a törecset, viszi azt a személyzet legfiatalabb része : a takarító fiú; a bányaüzem xezetőjének feladata úgy intézni a mivelést és arról gondoskodni, hogy a munkahelyhez mindig közel legyen a szintes, emelkedő vagy ereszkedő szállító pálya. Régibb időkben erre kevesebb gondot fordítottak mint most, 1619-ben volt az úrvölgyi bányában 3 olyan munkahely, a hol 40 fiút kellett a kitakarításhoz alkalmazni, 2 hely 45 takarítóval és 1 hely 50 takarítóval. 1629-ben 1 helyen 40, 2 helyen 45, 3 helyen 55 és 1 helyen 60 takarító kellett a szállításhoz. 1631-ben 1 helyen 40, 2 helyen 45, 2 helyen 50, és 2 munkahelyen 90 takarító volt szükséges; ezeken kívül pedig igen sok helyen 20—30 fiú. E számok azt bizonyítják, hogy a mívelés akkor tájban igen rendetlenül vezettetett. A szintes szállításra régebben csak talicskák használtattak, de a XVI. században már kis szekerek, az úgynevezett magyar csillék, alkalmaztattak, melyekben — a hoszszában egymás elé fektetett és leszögezett bikkfa-pallókon — egy kis ügyesség mellett nagy gyorsasággal szállíthat l

J

/

4

—l

l

;

'

2 métermázsa kőzetet a begyakorolt csillén Mivel talicskával alig bír el egy ember '/o métermázsa fehérnél többet, ha folytonosan kell dolgoznia: a magyar csillék gyorsan elterjedtek,és kisebb mennyiségek szintes szállítására máig is használtatnak. Xagyobb mennyiségű termények, például zúzóérczek szállítására a XVI. század vége felé Körmöczön nagyobb szekereket alkalmaztak, melyekben 4 —5 métermázsa kőzet is elfért, és melyek 4 vízszintesen fekvő és 2 függélyes tengelyű kerekekkel voltak ellátva, a vízszintes kerekek két párhuzamosan fektetett gerenda által képezett fapályán futottak, a függélyes kerekek pedig a gerendák belső széleit érintették, és így-ámbár a szintes kerekeknek kiálló karimájok nem volt, a szekér mégis a pályán maradt. E nagy csillék vontatására lovakat alkalmaztak. A szintes szállításnál azután igen hosszú ideig nem történt semmi újítás; csak 1825-ben hozatott a Szentháromság-