Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A selmeczi bányászat múltja, jelene és jövője

Nagyon leszállította továbbá a termelés eredményét az a körülmény, bogy a kormány a termelt arany és ezüst értékének csak egy részét adta meg a termelőnek, igy például 1466ban egy márka ezüstért csak 4 frt 50 dénárt kapott a beváltó, löoö-bcu volt a beváltási ár 5 frt 50 dénár, 1648-ban 8 frt a mult században lő—20 frt, igy történhetett azután hogy mikor a bányai ni velők nagy veszteséggel dolgoztak, a körmöczi pénzverőnek még mindig jövedelme volt, A kormány ugyan, ha pénze volt, más módon kárpótlást nyújtott a bányamivelőknek az által, hogy a veszteséggel működő bányák mivelésére kölcsön képeit ellátmányt adott, avval a feltétellel hogy ha majd nyerességiik lesz visszafizetik. Ilyen ellátmányos bányak, kevés kivétellel azután mind a kincstárra jutottak, mert adósságaik felszaporodván, az illető birtokosok végre az egész miivet kénytelenek voltak a kincstárnak átengedni, és mivel a bányák jövedelmet sohase hoztak, a reájok fordított ellátmányok örökre odavesztek. Ennek a rendszernek meg volt azonban a haszna is ; mert az egész vidék tüzetesen felkutattatott ; de ezen kivül 2 esetben igen fényes haszna volt. 1570-ig 8—400 kis apró társaság mivelte a bányákat; ez időben igen rossz eredménnyel