Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A selmeczi bányászat múltja, jelene és jövője

folyt a nrivelés, és a bányapolgárok a kormányhoz folyamodtak, hogy rajtuk segitsen. A kormány Gienger, Hág, és Dreylinger biztosokat küldte ki a viszonyok megvizsgálása és javaslat tétele végett. X biztosok beható vizsgálat után a rossz eredmény fő okát abban találták, bogy a sok kis társulat művelése a feliigyclet szétforgácsolása miatt rendkívül költséges és nagyobbszciii vállalatok létesítésére nem alkalmas, azt javasolták tehát, bogy a bányapolgárok nagyobb társulatokban egyesüljenek, és rábeszélték az akkori II legnagyobb bányabirtokost Sali, Schall és Siceli bányapolgárokat bogy birtokukat egyesítsék. 1571-ben jött létre e tárgyban a szerződés a o bányapolgár és a kincstár között; a kincstár átvette tőlük bányabirtokuk kezelését, melyhez ügyes tiszteket alkalmazott, és fedezte a művelés költségeit mindaddig, mig a vállalat, mely Brenner szöeetlcezet név alatt lett biressé, jövedelmezővé nem vált; sőt nem csak a mivelés ki'dtségeit fedezte, hanem Sálinak 10 frtot Scliallnak 6 frtot és Sicelinek G frtot adott hetenként élelmezési segítségül. Es e vállalat gyönyörűen sikerült, 12 év alatt vissza téritette Lindacker Kristóf gondnok kezelésében a 80 000 frtra felszaporodott ellátmányokat és 1583-han vissza lehetett a birtokot bocsátani a 3 részes kezébe minden teher nélkül és jövedelmező állapotban.