Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A tudományok haladásának befolyása a selmeczvidéki bányamívelésre

kirendelt munkások nem jelentek meg mindnyájan, a bányában volt munkások egy részét kényszeri tették, bogy tovább is benn maradjanak, és a hiányzókat pótolják, úgy, hogy némely munkás 40—48 óráig is beutartatott. inig végképen ki nem merült minden ereje. À kin egyszer ilyen erőszakoskodás történt, az természetesen semmiféle igéret által sem volt többé rábirható, hogy ismét a szivattyúk mellé álljon, sigy mindég kisebb és kisebb lett azok száma, kik a szivattyúk mellett dolgozni hajlandók voltak. Midőn már nem lehetett a szivattyúzásra szükséges munkaerőt a helybeli munkások közül kiállítani, megkerestettek a vidék földes urai, hogy jobbágyaikat küldjék Selmeczre szivattyúzás végett, hol kellő bér mellett alkalmaztatni fognak. A földesurak eleget is tettek e felszólításnak, de az intézkedés nem vezetett czélhoz, mert mindenki csak akkor küldte embereit Selmeczre, mikor azok otthon nélkülözhetők voltak, s így megtörtént, hogy néha annyian jöttek egyszerre, hogy felének sem lehetett munkát adni, a ki pedig nem dolgozott, az fizetést sem kapott, s egypár napi koplalás után hazament, hogy soha többé vissza ne jöjjön ; erre azután megint munkások hiánya következett a bányában maradásra való kényszerítéssel, minek következménye végre az lett, hogy szivattyűhuzásra senki sem jelentkezett, és a bányamivelés mindig kisebb és kisebb térre szoríttatott. Nem sokat segített e bajon az sem, hogy lóerőt is használtak a vízemelésre, mert a mívelés akkor kivétel nélkül mindég felülről lefelé haladott az érezek után, a lóerejü szivattyúkat pedig csak az aknákban lehetett alkalmazni, melyektől az érczfejté8 mélyítései néha jól távol feküdtek, és évekig tartó munkába került, mig az akna lejebb mélyíttetvén, a fejtés üregeivel összeköttethetett, és ez által az összekötő nyilam szintjén felül állott kézi szivattyúk munkáját a lóerejü gépre átruházni lehetett. Egyébiránt a lóerővel való szivattyúzás is igen sokba került, és már 1604-ben panaszkodnak a felső-bibertárnai tisztek, hogy 30 lóval nem képesek a vizet a mívelés fenekén tartani. Az 1619-ben Knechtl által a bányában épített vízemelő szivattyú-járgány üzeme igen kielégítő, de költséges lévén,