Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A tudományok haladásának befolyása a selmeczvidéki bányamívelésre

1626-ban Legier Péter által a fölszinen Bieberaltárna szája alatt egy hat öles vízkerék állíttatott fel, melynek ereje ezer ölnél hosszabb rudazat segélyével vitetett hegyen-völgyön keresztül az aknához, hogy ott szivatyúzásra használtassék ; 1628-ban Legier egy vízkereket állított fel benn a bányában, 1630-ban pedig egy második rudas vízemelőt a fölszinen; mindezek mellett ésalóerővel hajtott szivattyúkon kivülmár 1636ban 354 ember is szükséges volt a vizek emelésére, és főképen è munkaerőnek meg nem szerezhetése volt oka, hogy 1640-ben a bányatársulatok közt leglehetősb s legtöbb bányánál részes brenner-társulat megbukott, s ettől kezdve 1648-ig a selmeczi bányamivelés majdnem végképen szünetelt. 1648-ban Selmecz mellett Szélaknán a kórház-telérnek egy olyan részén, mely eddig még érintetlen volt, gazdag érczeket fedeztek fel Galliso» Vilmos örökösei, kik rendkívül SZÍVÓS kitartással sok éven át egész vagyonukat elköltötték az Andrástárna hajtására, míg végre reménységök teljesült, és a selmeczi bányák állapota rögtön megváltozott ; az uj gazdag érezfészek megnyerésére fordíttatott azután minden erő ; itt jó ideig dolgozni lehetett, a nélkül, hogy a víz nagy akadályt okozott volna, és a régi elfúlt raívelések egyelőre egészen elhagyattak. A vizzel való nagy küzdelem idejében számtalan kísérlet tétetett a szivattyúk szerkezetének javítására ; legalkalmasabbnak találtatott a 3—4 öl magas szivattyúrakat, mely felett egy lenditő kerékkel ellátott tengelyt 4 ember forgatott, a tengely kigörbített csapjaira a két szivattyú rúdja úgy volt oda akasztva, hogy az egyik felemelkedett, míg a másik lefelé ment. Hasonló volt a vízemelő kerék által hajtott szivattyúk szerkezete is, csak hogy a tengelyt — embererő helyett — a vízkerék forgatta. Azonban a XVH. század közepén kezdett uj mívelés nem folyhatott nagyon sokáig a víztől mentes szinteken, hanem lassanként mélyebbre haladva ismét napirendre hozta a vízzel való küzdelmet. 1695-ben már 8 gép használtatott, mindegyik 12 pár lóval hajtva, melyek 8 óránként felváltattak, tehát 576 ló volt alkalmazva vízhuzásra, és ezeken kívül még 800 ember hajtotta a kézi szivattyúkat A lóerejü gépek hajtói azt állították,