Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

Javítsuk vasgyári üzletünket!

vasgyárosaink kényelmesen restaurálhatták volna üzletüket; de ezt a legtöbben nem tevék, s igy önmaguk bizonyiták be a védvám czélszerütlenségét, mely továbbra is fentartva, egyéb eredményt nem szülhet, mint azt, hogy vasgyárbirtokosaink még számos éven át kényelmesen megmaradhassanak a régi rendszer mellett; újításokra pedig s javításokra annál kevésbbé fordítsanak valamit, mivel eddigi tapasztalásuk szerint remélhetik, hogy majd máskor is sükerülend a jelenlegi vám védelmének kieszközlése. Tisztelem a sept. 6-ki bécsi gyűlés elnökének meggyőződését, de bátor vagyok azon nézetétől eltérni, miszerint a védvám leebbszállítása nemzetgazdászati szempontból szintúgy, mint az ipar kifejlésére nézve csak káros lehet. Egy oly ipar, mely csak magas védvámok szárnyai alatt virágozhatik, örökké melegházi növény marad, s az álladalomnak bizonyára több haszna van, ha egy ilyen ipar üzlete egészen megszűnik, és a belé fektetett pénzerő más, természetszerűbb ipar üzletének kifejtésére fordittatik. Ha a védvám megszűntével évenkint 20 millió pft. áru külföldi vas hozatik be a birodalomba, az addig, mig a belföldi vas ára nagyobb, mint a külföldi hasonló minőségűé, a nemzet vagyonállapotának ártani nem fog, mert a belföldi vas mostani ára szerint 20 millió pft pénzért 30 millió pft értékű vasat nyer a fogyasztó közönség, tehát lelettárának értéke nagyobbodik és mig e mellett 10 millió pftot másnemű szükségeinek fedezésére fordithat, mely szükségeit nem fedezhette volna, ha a fentebbi vasat a belföldön kellett volna vásárolnia. Igen természetes ennélfogva, hogy a közérdeket tekintetbe vevő kormányok mindig igen hajlandók az ipar és kereskedés utait mennél inkább egyengetni, s e téren a verseny lehetőségét nem gátolni. Nagyon csalódnánk egyébiránt, ha azt reménylenők, hogy a védvám fenmaradása mellett is sokáig fentarthatjuk üzletünk mostani költséges rendszerét; mert közlekedési eszközeink javultával tágas tér nyilik uj iparvállalatok keletkezésére; hogy pedig ezen uj vállalatok nagyobbrésze a bányászatot s vasgyártást fogja föladatául választani, azt, tekintve érczeink, fánk s kőszenünk bőségét s jóságát, bizonyitanom fölösleges. Rövid idő múlva tehát, s a védvám mellett hamarább mint a nélkül, saját határainkon belül nagyszerű gyárak fognak emelkedni, s ekkor a versenyt nem a külföldiekkel, hanem a belföldi uj gyárakkal kel-