Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Szakirodalom - A recski ércbányászat a történész szemével (Papp Andrea)

A szerző e témával 1979-ben került kapcsolatba, amikor Recsk első írásos említésének 650. évfordulóját ünnepelte. Ekkor került sor a község művelődési házában egy időszakos bányászattörténeti kiállításra, amelyhez képes katalógust készített. A könyv megszületését tehát három évtizedes kutatómunka előzte meg, miközben Csiffáry Gergely számos önálló kötetet és tanulmányt publikált, főként Heves Megye ipartörténetéből. Az előszóban leszögezi, hogy nem monográfiát kívánt írni, csupán a helybeli ércbányászat múltjának krónikáját kívánja közreadni. Munkája során forrásul használta Pollner Jenő bányamérnöknek a recski ércbánya és dúsítómű történetéről szóló terjedelmes kéziratát, a tőle származó fényképeket, továbbá számos archivált fotót és sajtóanyagot, és nem utolsósorban saját helyszíni gyűjtéseit. A könyv geológiai áttekintéssel indul, majd ezt az ércbányászat 18. századi előzményeivel folytatódik. Ezt követően a rendszeres termelés kezdeteiről ad számot, bemutatva a Pest-Mátrai, az Egyezség (korabeli helyesírással Egyesség), a vörösvári Róza és Etelka és a gyöngyösoroszi Pál Bányatársulat rövid időszakát. A továbbiakban Vrányi György bányaműveit ismerteti, majd gróf Károlyi György széleskörű gazdasági tevékenységéről szól. A kis társulatok úttörő korszakát a Mátrai Bányaegylet követte 18601880 között, melynek két évig (1864-66) Pech Antal, a 19. század második felének kiemelkedő magyar bányász szakembere volt az igazgatója. A londoni székhelyű Hungarian Copper Ltd. rövid életű (1880-1883) tevékenysége csak szerény epizód az üzem históriájában. Utána a Mátrai Közbirtokosság folytatta a bányászatot, mely 1910-ben Parádi Bányatársulat néven új vállalkozássá alakult. 1916-ban már Weisz Lajos a tulajdonos, de ő nem ércterme-