Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)
Archívum - Csaplovics János értekezése Aranyidka bányászatáról. (Közli: Hadobás Sándor )
rasztva. Gyakran látni benne fehér mezei spátból apró s alig kitetsző kristályokat, az eltöréseken pedig, de ritkábban, holmi ragyogó ezüstszínű pontocskákat, és zöld szaruércből való s mintegy középpontból kifolyó csillagformájú sugárokat is. Ezen kőneme, melyet mindaszáltal az esmeretes szürke szirttal (Grauwacke) elcserélni nem kell, néha igen apró szemű és nagy részént agyaggal egyvelítve vagyon, s azért a palakő (Schistus) módjára táblákra hasadozni szokott. Kirwan 2 úr említést tesz egy hasonló kőnemről, mely Svéciában [Svédországban] aplit nevezet alatt az érchegyeknek nagy részét teszi, s azt a gránitok közé számlálja. - A fekvését igen nehéz kinyomozni, mivel mindenfelé elszórva találtatik; némely helyütt mindazáltal ahol több lábnyi vastagságú erek vannak, világosan észre lehet venni, hogy az észak-napkelettől [EK] dél napnyugat [DNy] felé nyújtódznak ki, és egy 10-15 grádusú szegletbe napnyugot-észak [ENy] felé terjednek el. Ezen második rendbeli (secundäre) gránit, melyet egy feketés, agyagos (Thonschiefer) s részenként egy követséges [kövecseges?] palakő (Kieselschiefer) fed bé, s különb-különb számos lyukait és egyenetlenségeit kitölti, csak imitt-amott, hol nagyobb, hol kisebb pontocskákban te[t]szik ki. Azon agyagos palakőből állanak mind a poprocsi s egy részint a gölnici hegyek, úgy az arany-idkai hegynek északnapkeleti [EK] oldala és minden afelé kiterjedő hegység is. Az Ida völgyének mind a két oldalára messziről vezetett vízcsatornáknak kitetsző nyomai, sok bedűlt réztörő malmok, egynehány nagy kvarcból faragott és valaha az ércnek őrlésére szolgáló malomkövek, számos s már mohos fákkal benőtt salakhalmok, melyekkel mind maga a völgy, mind némely hajlások is bé vannak fedve; továbbá a beomlott bányák, s maga Arany-Idka helységének neve is, mindannyi szóló bizonyosságai az ottan a régi időkben szorgalmatosan űzött bányamívelésnek. Némely ércmenetelek jó nagy mélységre dolgoztattak, mások pedig gyakori vízberohanás miatt csak a felületen használtattak, míg utoljára mind ezek, mind amazok rész szerint tudatlanságból, rész szerint pedig az 2 Richard Kirwan (1733 - 1812) ír geológus és kémikus. Csaplovics valószínűleg Elements of Mineralogy (1784) c. művére hivatkozik.
