Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Közlemények - A Rozsnyói Bányászati Múzeum különlegessége: a világ harmadik legrégibb gőz-úthengere. (Pavol Horváth)

gyártó cég géptáblája is megmaradt, amelyen a nevén kívül a gyártási szám is szerepel. Csakhogy a táblát a szelepszekrényre szerelték, s rajta egy kivágást készítettek az utólag fölszerelt szelepszekrény-kenő mechanikus berendezés olajcső-vezetékének. Emiatt csak az utolsó két szám - 04 - látható. Amikor Seargent úr a táblát megfordította, kitört belőle egy olyan szó, ami tolmácsolás nélkül is érthető volt... Megszokott gyakorlat volt ugyanis az évszámot a tábla másik oldalába is beleütni, ami ebben az esetben valami miatt elmaradt. Ezek után Seargent még megmutatott egy pár fényképet arról a hengerről, amelyiket évekkel ezelőtt - a kép tanulsága szerint - egy halom ócskavasként vett meg. A restaurálás utáni végeredményt a többi fotón lehetett látni. A különbség óriási, mert a munkák befejeztével a gőzhenger bizony úgy néz ki, mintha most hagyta volna el a gyárat. A vásárlás idejében a fia 4 éves volt, a helyreállítás befejezésére pedig felnőtt ember lett belőle. A gép felújítása számunkra hihetetlennek tűnő összegbe, 65 000 fontba került! A gőzúthenger a Rozsnyói Bányászati Múzeum udvarán. A cikk elején említett másik látogatás már több információval járt, amelyeket az Old Glory 2006. februári száma közölt. A cég lincolni levéltári anyagának kutatása után megállapították, hogy a