Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Archívum - Hogyan született meg 1939-ben „A vasércbányászat szaknyelvének szókincse Rudabányán" című doktori disszertációm? (Dr. Tarján Jenő)

tott ismerkedési összejövetelen a jelenlevő 2-3 fiú közül egyedül én keltettem föl az érdeklődését. Elég magas voltam, 183 cm, 72 kg, sportos alkat. Kikérdezett, hogy hol és mit sportolok. Rudabányán és Miskolcon is játszottam a futballcsapatban. „Sportsfan" (sportrajongó) voltam, és még ma is az vagyok. A Professzor úr javaslatára beléptem a BEAC-ba (a Budapesti Egyetemi Atlétikai Club-ba) és ott játszottam, néha még az I. csapatban is, és sakkoztam is. Csak évekkel később jöttem rá, milyen okos lépést tettem Professzor úr tanácsára. O a háttérben mindenben segített. Természetesen tanulmányi vonalon is jól haladtam; németből és angolból csupa jeles kollokviumom volt. Egyetemi pályafutásomban a L év hozott nagy változást. Ugyanis a már említett Thienemann professzoron kívül Bleyer Jakab professzor is tartott német irodalmi előadásokat. Éppen a Faustról beszélt, amikor egy 15-20 fős csoport hangos kiabálással (miközben néhány paradicsom is repült feléje) felszólította, hogy távozzon a katedráról. Teljesen elképedve figyeltem az eseményeket. A professzor kénytelen volt elhagyni a tantermet. Bleyer Jakab, mint később megtudtam, a magyarországi „nemzeti szocialista német" kisebbség vezetője és országgyűlési képviselő volt. Mindezt azért írtam le ilyen részletesen, mert ez az eset érlelte meg bennem a már régóta szunnyadó gondolatot, hogy magyarságtudatomat nevem megváltoztatásával (megmagyarosításával) is kifejezzem. Minthogy azonban még csak 20 éves (kiskorú) voltam, ehhez Apám beleegyezésére volt szükség. Ez hozta a második összeütközést vele. Bizony csak hosszú huzavona után írta alá a belügyminiszterhez írt kérvényünket, hogy én és Kálmán öcsém, aki akkor már VI. gimnazista volt Miskolcon, nevünket Thernről Tarjánra változtathassuk. (Öcsém különben jóvátette az én „bűnömet", mert Apám kedvéért bányamérnök lett.) Apám és akkor már férjnél volt nővéreim természetesen megtartották „ősi nevüket". Ez 1935-ben történt, s a belügyminiszter engedélyével az egyetemi indexben is átjavították a nevemet Tarjánra. Közben 1935-ben angolból és németből is jelesre szigorlatoztam. 1934 nyarán újra kijutottam Bécsbe, illetve Ausztria más városaiba is, 1935-ben, pedig először jutottam el Angliába, és Londonban részt vettem egy Summer Vacation Course-on. Harmadéves koromban mindkét tárgyból megkaptam szakdolgozatom vég-