Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Archívum - Hogyan született meg 1939-ben „A vasércbányászat szaknyelvének szókincse Rudabányán" című doktori disszertációm? (Dr. Tarján Jenő)

leges címét. Németből természetesen a „ Wortschatz der Bergmanssprache des Eisenerzbergbauses in Rudabánya" lett. így hát két év állt rendelkezésemre, hogy most már tudatosan, a Professzor úr által adott szempontok szerint írjam meg a német nyelvészeti szakdolgozatomat. Apám segítségével gyűjtöttem a bányászok által használt szavakat és tanulmányoztam a bányász szaknyelvet. Természetesen angolból is meg kellett írnom a szakdolgozatomat, melynek címe „Milton költészete és az Elveszett paradicsom magyarországi fogadtatása " volt. Yolland professzor úrral a kapcsolatom egészen kitűnően baráti lett. A szakdolgozatot a szigorlat előtt kellett beadni 1937-ben. Erre a dolgozatra is jelest kaptam, és a Professzor úr kifejezte reményét, hogy doktorálni fogok. Miután elmeséltem neki német disszertációm történetét, angol gentlemanhez illően elfogadta, hogy az Apámmal való konfliktus enyhítése céljából csakis német nyelvészetből írhatom a disszertációmat. Itt tulajdonképpen befejezhetném a kis emlékezést azzal, hogy 1938-ban angol-német tanári diplomát szereztem, és 1939-ben ledoktoráltam. Mégis szeretnék még kitérni néhány nagyon is személyes szubjektív dologra, melyek döntően befolyásolták egész életemet. 1937től ugyanis gyakorló tanár lettem, és először németből tartottam gyakorló tanítást az egyetem Trefort utcai Gyakorló Gimnáziumában. Ugyanebben az évben kerestek angol szakos óraadó tanárt a Lányai utcai Református Gimnáziumba. Az iskola helyettes igazgatója Yolland professzorhoz fordult, és ő azonnal engem ajánlott. A baj csupán az volt, hogy én evangélikus vagyok, s nem református. Ezt Yolland professzor úgy oldotta meg, hogy kijelentette: evangélikus - református = protestáns. Ezt szerencsére Ravasz püspök úr is elfogadta, és így lettem Budapest egyik leghíresebb gimnáziumában tanár, s ott is maradtam 1952 júniusáig, mikor a rákosista pártállam megszüntette a felekezeti iskolákat. 1937. szeptember elején Yolland professzor behívatott szobájába, és kezembe adott egy cédulát, egy jómódú család (így mondta) címével, amely „tudor"-t (házitanárt) keres ottlakással, azonnalra. Ez nekem igen jól jött, mert a gyakorló évemre nem járt kollégiumi ellátás. Mikor elolvastam a címet, elképedtem: Zwack János likőrgyáros, Budapest, Úri utca 45. Tízéves fiúk, Péter a. Ciszterci