Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Archívum - Hogyan született meg 1939-ben „A vasércbányászat szaknyelvének szókincse Rudabányán" című doktori disszertációm? (Dr. Tarján Jenő)

és „gólya", a velem lakó két másodéves kolléga németet hallgatott. Mivel az előadások német nyelven folytak, és én „von Haus aus" szerencsére tudtam németül, ezzel a tárggyal kevesebb gondom volt. Angolból azonban sok problémám akadt, mivel az előadásokat, főleg Yolland professzor óráin, nehezen értettem. így hát minden alkalmat megragadtam angol tudásom gyarapítására. Akkoriban sajnos még nem volt magnó, s idegen nyelvleckék gramafonlemezen ritkaságszámba mentek. Ezért minden olyan angol nyelvi órára eljártam, melyeket született angol lektorok tartottak, de ugyanezt tettem németből is. Német nyelvtudásomat nagyban elősegítette az, hogy már érettségi után, 1933. nyarán kb. 6 hetet töltöttem egy Bécs melletti kisvárosban, egy rudabányai család ottani rokonai jóvoltából. így a német előadásokkal és szemináriumi gyakorlatokkal kapcsolatban kezdettől fogva nem voltak gátlásaim. Az előadásokon, ahol kb. 50-100 hallgató volt jelen, magam is részvettem, és még jegyzetelni is tudtam. Természetesen valamennyi előadásra készültem, mivel a tanszéki könyvtárban szinte minden szükséges anyagot megtaláltam. Bevallom, hogy a német irodalmi előadásokat is nagyon szerettem. Thienemann Tivadar professzor minden előadása élmény volt. Schwartz professzorral már I. éves koromban megismerkedtem. A német nyelvészeti gyakorlatokon csak 8-10 hallgató volt egy csoportban, és így hamar kialakult a személyes kapcsolat. Félévenként mindenkinek tartania kellett egy-két „kiselőadást". Én mindjárt vállaltam a „Standes und Berufssprachen" téma körében. Azt hiszem, ez adta az első impulzust ahhoz, hogy később Schwartz professzornál nyelvészetből doktoráljak. Angolból elég nehezen tudtam lépést tartan a budapesti jobb családokból származó társaim (főleg lányok, ,,baroness"-ek) tudásával. A években a legelőkelőbb szak az angol-művészettörténet volt. Szinte csak nőhallgatók voltak itt, pl. Kisfaludy Stróbl Éva, a Kornfeld bárónők stb., azt hiszem, kezdetben fel is tűntem félénk, gátlásos viselkedésemmel, mert az angolt tanulók létszáma kisebb volt. Emlékszem, hogy volt olyan proszeminárium, ahol a 12 hallgató közül csak egyedül voltam fiú. Yolland professzorral csak előadásokon találkoztam, de szerencsére az I. félév kezdetén tar-