Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Archívum - Hogyan született meg 1939-ben „A vasércbányászat szaknyelvének szókincse Rudabányán" című doktori disszertációm? (Dr. Tarján Jenő)

egész „Csonka-Magyarországon" szétszóródott bulénerek odasereglettek. Számomra - 10-11 éves voltam - akkor vált realitássá, hogy mit jelent Trianon. Elemi iskolai tanulmányaimat Rudabányán, a társulati iskolában végeztem. Eltscher Károly fötanító úr (igazgató) engedélyével már öt és fél évesen elkezdhettem az első osztályt (tudniillik januárban születtem), de nem nyertem vele semmit. Öt osztályt kellett ugyanis elvégeznem, mert Miskolcon a gimnáziumban csak 10 évet betöltött tanulókat vettek fel. így engem otthon készített fel egy tanító, aki maga soha sem tanult latint, aminek következtében a gimnázium első osztályát csak ált. jó eredménnyel végeztem (latinból kegyelemből kaptam elégségest). Miskolcon azután már mindig jeles tanuló voltam, és, 1933 júniusában érettségiztem, kitűnő eredménnyel. Ez azt jelentette, hogy felvételi vizsga nélkül vettek fel a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészkarára, mert mindenáron tanár szerettem volna lenni. így tehát Apám álma nem válhatott valóra. Angol-német szakos bölcsészhallgató lettem, de az Eötvös Kollégiumba (az elit bölcsészkollégiumba) kitűnő érettségi bizonyítványom ellenére nem vettek fel. Ez volt egyetemi hallgatóként az első nagy csalódásom, amit csak mellékesen említek meg, mert minden nehézség nélkül felvettek viszont a Horthy Kollégiumba. Ez azonban egy zsúfolt diákszálló volt inkább (kb. hatszázan laktak ott), ahová a hallgató jobbára csak aludni járt, és ott reggelizett. A szobák 2, 4 és 6 ágyasak voltak. A közös tanulószobában a nyugodt tanulás lehetőségét biztosították, mindenki külön íróasztallal rendelkezett, és abszolút fegyelem és szilencium volt kötelező (pl. a dohányzást a tanulóban szigorúan tiltották). Ezért sokan nem szerették ezt a kollégiumot, és igyekeztek máshol helyet találni. Minthogy azonban én mindjárt ingyen helyet kaptam kitűnő érettségi bizonyítványom miatt, itt maradtam. Hajói emlékszem, 4 évig ugyanabban a szobában laktam öt bölcsészhallgató kollégával, akikkel még ma is jó barátságban vagyok. Ebédet a közeli református diákmenzán, vacsorát pedig a Menza Akadémián kaptam rendkívül kedvezményes áron. így az Apám által küldött havi 30 pengő bőven elég volt a kosztom fedezésére. Természetesen a legnagyobb lelkesedéssel fogtam hozzá egyetemi tanulmányaimhoz. A szobában csak én voltam angol szakos