Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 6. (Rudabánya, 2008)

Archívum - Hogyan született meg 1939-ben „A vasércbányászat szaknyelvének szókincse Rudabányán" című doktori disszertációm? (Dr. Tarján Jenő)

laki" bányászok) a vasércbányában dolgoztak. A bányászok rendszerint néhány hold földdel is rendelkeztek, s furcsa módon állandó vita volt közöttük a földtulajdon telekkönyv szerinti határát illetően. Ezeket a vitákat kellett „Thern mérnök" úrnak eldöntenie, így lett Apámból „mérnök". Valóban „fölmérte" a telkeket, és ehhez kellett neki a figuráns (ez voltam én). O azután a telekkönyvi bejegyzések alapján helyrajzokat készített, és ezek nyomán a helyszínen földbevert karókkal, néha kőoszlopokkal pontosan kijelölték a földtulajdon határát. Ezek a kirándulások egy 10-14 éves gyerek számára (bár nagyon szerettem és most is szeretem a természet lágy ölét), mégsem voltak örvendetesek, népszerűek. De hasznosnak bizonyultak, mert a hegyes-dombos, erdős vidék minden fájának, sok erdei és mezei virágnak, növénynek a nevét megtanultam. A hosszú, gyalogosan vagy lovas szekéren közösen eltöltött idő alatt az Apám által Rudabányáról és környékéről (hiszen Aggtelek is alig 25 km-re van innen) elmondott történetek keltették föl bennem a még ma is meglevő lokálpatriotizmust és a jelenleg is élő szeretetet szülőfalum iránt. Itt térnék vissza arra, hogy megváltoztattam a nevemet. Hiába keresné valaki a rudabányai temetőben a Tarján bányamester sírját. .. Mert, mint említettem, őt mindenki Thern Sámuelként ismerte és ismeri még ma is, nem változtatta meg a nevét. Dobsinai „buléner" volt, s a történelmi Magyarország felvidékéről vándorolt Rudabányára a német anyanyelvű bányászokkal, akik az 1880-ban megindult vasércbányászat hírére települtek a községbe. Apám és felesége, Eltschläger Anna 1909-ben költöztek Rudabányára. Dobsinán akkoriban megszűnőben volt a bányászat, és a hivatalos nyelvként a németet használó bányaigazgatóság Rudabányán szívesen fogadta Apámat, német nyelven végezte a 4 polgárit Dobsinán és a3éves bányásztechnikusi tanfolyamot Selmecbányán. Apám természetesen tudott magyarul és szlovákul is, így ő lett az első háromnyelvű idegenvezető a dobsinai jégbarlangban. Rudabánya lakossága teljesen magyar volt, ennek ellenére a bulénerek kezdetben csak nehezen asszimilálódtak. 1926-ban Rudabányán ünnepelték Dobsina város 600 éves jubileumát. Az