Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 5. (Rudabánya, 2008)

Közlemények - Pocsubay Sámuel rudabányai bányamester emléklapja 1939-ből. (Hadobás Sándor)

A család jóvoltából néhány évvel ezelőtt került a rudabányai Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bányászattörténeti Múzeum (korábban Érc- és Ásványbányászati Múzeum) gyűjteményébe, s ma annak állandó kiállításában látható az a különlegesen szép emléklap, amelyet Pocsubay Sámuel nyugdíjazásakor kapott az irányítása alá tartozó vasércbányászoktól. (Leltári száma: 2004.173.1. Színes fényképét a hátsó borítón közöljük.) A 62x51 cm-es fehér (de időközben enyhén megsárgult) kartonlapra készített, bányászmotívumokat ábrázoló színes tusrajz és kísérőszövege megható példája a bányászok egymás iránti tiszteletének és megbecsülésének. Egyedi volta és művészi értéke miatt feltétlenül érdemes arra, hogy a szélesebb szakmai közvéleménnyel is megismertessük. A kitűnő állapotban levő emléklap felső és bal oldali részét díszítik a bányász tárgyú ábrázolások, melyek az idők folyamán helyenként kissé megfakultak, de így is tökéletesen kivehetők. A bal felső sarokban fekete alapú körben két oldalról zöld babérkoszorúval övezett bányász-szimbólum (keresztbe helyezett ék és kalapács) látható. Ettől jobbra az emléklap lényegét, mondanivalóját szimbolizáló jelenet kapott helyet: egy bal kezében csákányt tartó munkás kezet fog a fekete díszegyenruhába öltözött, baljával fokosra támaszkodó bánya vezető vei. A háttérben, távolabb hármas halmon korona és kettős kereszt, valamint magas kéménnyel jelzett gyárépület tűnik fel. A bányász-szimbólum alatt két szintre osztott függőleges aknában egy-egy szakállas bányász tevékenykedik. A felsőben az ácsolathoz támasztott létrán áll az egyik, miközben jobb kezében tartott sapkájával vidáman integet. Bő bányászingét csatos derékszíj fogja össze. Az alsóban a másik bányász csákánnyal fejti az előtte levő kőzetet (ércet), kopaszodó feje fedetlen, arca komor. Fölötte az ácsolatra akasztott Davy-lámpa vet fényt, a háttérben vágatszelvény körvonala vehető ki. Az akna falát jelölő két faoszlopot középtájon ferdén elhelyezett, szélein behajló mondatszalag fogja át, benne a bányászköszöntés (Jó szerencsét!) olvasható. A jobb oldali oszlop alatt figyelmes szemmel az emléklap alkotójának vezetékneve és keresztnevének kezdőbetűje (Illés P.), valamint az 1939-es évszám fedezhető fel. Az egész kompozíciót szecessziós jellegű kusza, mégis gondosan megkomponált szalag veszi körül, amely a bányászjelvény feletti masniból indul ki.